Századok – 1976

Történeti irodalom - Bonyhád a 18–20. században (Ism. Fehér István) 1173/VI

1173 történeti irodalom mozzanatot sem magyarázat nélkül, értékeli az eddigi közlések szakszerűségét és felhívja a figyelmet egy-egy fontosabb dokumentum forrásértékére. Az első kötet A. Florian (1838 — 1854 között), A. T. Laurian (1840-1875 között) és I. Maiorescu (1838 —1863 között) Barithoz írt leveleit tartalmazza, s ez egyben jelzi a kötet forrásértékét is. Valamennyien a román nemzeti ébredési mozgalom 1848-as nemzedékének nagyjai. Erdélyiek, akik saját egzisztenciális gondjaikon keresztül, a román nemzeti fejlődés távlatait mérlegelve felismerték, hogy a román nemzeti fejlődés súlypontja az adott viszonyok között csak a dunai fejedelemségekben lehet, s politikai tevékenységükben is ez vezette őket, amikor a magyar nemzeti mozgalommal hol szembefordulva, hol a megegyezés útjait keresve fáradoztak — a körülményektől függően — a román nemzeti egység megvalósításán vagy az erdélyi és magyarországi románság nemzeti fejlődésének biztosításán. Barit kivételével többnyire a Kárpátokon túl tevékenykedtek tanári-értelmiségi pályán, de Barit brassói lapszerkesztői működése is a dunai román fejedelemségek politikai-kulturális életében gyökerezett, amit jól példázhat az is, hogy az általa szerkesztett brassói román lapoknak nem egyszer több előfizetője volt Havasalföldön és Moldvában, mint Erdélyben és Magyarországon. Florianhoz és Maiorescuhoz mélyebb barátság kötötte Baritot. A tőlük kapott levelek életútjuk egyegy olyan mozzanatáról tudósítanak, amelyeket elsősorban életrajzírók használhatnak hőseik órzésvilágának, lelki arculatának jellemzésére. A Vormärz román értelmiségijének egzisztenciális gondjait idézik; Barit válságát, amikor az 1840-es évek második felében fel akarta adni lapjai szerkesztését, Florian és Maiorescu a havasalföldi társadalmat bírálva vallanak magányosságukról, a reformer-polgárosító tevékenység akadályairól. Iorga irodalomtörténetének egy szép fejezete épült ezekre a század elején már töredékesen közölt levelekre. Az 1840-es évekbeli balázsfalvi ,,per" — az egyházi hierarchia kötöttségeit áthágó, az egyházat nemzeti célok szolgálatába állítani akaró tanárok ós diákok elleni egyházi-állami fellépés — néhány szereplőjének egyéni jellemvonásai rajzolódnak ki élesebben. Olvashatunk az 1850-es évek elkeseredett és reménytelen politikai küzdelmének részleteiről, hogy miként próbáltak volt szövetségeseik ígéreteiből valóra váltani valamit a neoabszolutizmus kedvezőtlen feltételei között. Laurian leveleiben van a legkevesebb személyes vonatkozás, de a politikai életre ezek hozzák a legtöbb új információt. (S érdekes, hogy ő, aki mesterséges — a latin nyelvet nem ismerő számára érthetetlen — román nyelvet konstruált, leveleiben kerülte a mesterséges ill. az erőltetettnek ható szavakat és szerkezeteket.) Bukarestből 1848. április 8-án kelt levele, I. Chindriç szerint radikalizmusa miatt az egyik eddig ismert legvilágosabb ós legegyértelműbb korabeli román program. Az ortodox és a görög-katolikus vallás egyesítésével egységes román vallást akart, s „kárpótlás nélküli jobbágyfelszabadítást", s mindez azért is figyelemre méltó, mert őt küldte Bálcescu a havasalföldi forradalmat előkészítő erők képviselőjeként Erdélybe, a konföderációvá alakítandó román-magyar szövetség előkészítésének utasításával, de ő némi ingadozás után eltérve küldetése célkitűzésétől az esélyesebbnek vélt félhez csatlakozott. Laurian egy feljegyzése Çaguna ortodox püspök szerepéről, döntéseinek motivációjáról alkotott képünkön finomít; Laurian szerint dokumentumok is maradtak fenn arról, hogy Çaguna Magyarországról megtérve 1848 őszén csak a nagyszebeni főhadparancsnokság börtönt is kilátásba helyező fenyegetése után állt nyíltan az ellenforradalom mellé, s ezt az epizodot még nemcsak az elfogultsággal gyanúsítható Lemény görögkatolikus püspök emlékiratai őrizték meg, de maga Çaguna is el-elbeszélte ezt az esetet, nyilván ha a körülmények úgy kívánták. (Haynald püspök iratai. Weér Farkas feljegyzése az 1861-es gyulafehérvári értekezletről. OSzK Kézirattár. Fol. Hung. 1722). „Barit és kortársai kétségkívül nem kényelmes munka, (...) —idézzük a bevezetésből —, de az áldozatokért kárpótol a vaskos kötet és az információk újszerűsége ... , amelyek szélesebb és biztosabb távlatokat nyitnak a kutatásnak, a további vizsgálódásoknak. MISKOLC Y AMBRUS BONYHÁD А 18—20. SZÁZADBAN (Bonyhád nagyközség tanácsa. 1975. 205 1.) Örvendetesen fejlődő helytörténeti irodalmunkban egyre több kiadvány kerül napvilágra, amely gazdagítja, színesíti a magyar történetírást. Bonyhád nagyközség tanácsa 1975-ben adta ki a „Bonyhád a 18—20. században" című tanulmánykötetet, amelynek szerkesztője dr. Kolta László.