Századok – 1976

Történeti irodalom - Nagy László: Magyar hedsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Ism. Borosy András) 1164/VI

1166 történeti irodalom nek fegyvernemi aránya, fegyverzete és képzettségi foka eltért azokétól". Kevés volt a nyílt ütközetek vezetésére alkalmas parancsnok, s hiányzott a képzett zsoldoskatonaság. Bethlen hadserege mennyiségi téren is csak időnként és átmenetileg volt fölényben a császári hadsereggel, illetőleg annak vele konfrontált részével szemben. Mindig hátrányban volt fegyverzet, felszerelés és katonai képzettség dolgában. A hadsereg állóképességét segítette, hogy a hadsereget jelentős mértékben átjárta egy (igaz, hogy Cromwell hadseregénél kisebb mértékű) protestáns vallásos ideológia, valamint az a körülmény, hogy Bethlen államfő is volt, s a „rendezett erdélyi államszervezet keretei között" a fegyelem megszegői szigorú büntetésre számíthattak. Bethlen közel tíz éves háborúi során stratégiai fölényt ért el a császáriakkal szemben, annak ellenére, hogy a császári hadsereg harcászati fölényben volt. De e hadászati fölény korlátozott volt — minden hadjárat kompromisszummal ért véget. Bethlen hadseregének harcászati gyengéi s „a Habsburg-hadipotenciái nyomasztó fölénye" miatt ez is igen nagy eredménynek mondható, s eléréséhez az a körülmény is hozzájárult, hogy a Habsburgok szempontjából — az 1621-es hadjáratot kivéve — Magyarország mellékhadszíntérnek számított. Bethlen hadseregét — a szerző szerint — többen túlértékelték. Heterogén összetételű volt, s a császári seregnél gyengébb fegyverzetű és képzettségű, de elérte azt, amit az adott körülmények között elérhetett. Nem mondhatjuk, hogy a korszak egyetemes hadművészetének élvonalába emelkedett volna. „Naiv elképzelés", hogy a császári hadvezetés félt Bethlen hadseregétől, s a császári hadvezérek nem mertek vele döntő csatába bocsátkozni. A császári vezetés a Bethlen mögött álló török birodalomtól félt, a császári hadvezérek pedig nem tudtak döntő csatát vívni Bethlen seregével, mert az, ha a helyzet a császáriak számára volt kedvező, kitért az ütközet elől. Bethlen hadserege ennek ellenére nem volt jelentéktelen tényező. Váratlan támadásai, hadseregének veretlensége tényleges erejénél nagyobb katonai tekintélyt biztosítottak számára. Bethlen hadművészete a Hunyadiak hadművészetének folytatása „szűkebb keretek között . Mátyás hadserege „még meg tudott felelni" kora élenjáró hadművészeti követelményeinek, Bethlené már nem. A Í7. századi magyarországi gazdasági-társadalmi viszonyok elmaradottabbak voltak az európai fejlődéshez képest, mint a 15. század végiek, ezért Bethlen hadművészete is elmaradottabb volt a kor színvonalához viszonyítva, mint Mátyásé. Ennek ellenére Bethlen hadművészete a hazai késői feudális kori hadművészet csúcspontja. Eredményeit utódai nem tudták továbbfejleszteni. A Rákóczi-szabadságharc hadserege nagyobb mértékben maradt el az európai színvonaltól, mint Bethlené, mert Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődése „a 18. század elején még inkább elmaradt a nyugat-európai viszonyoktól, mint Bethlen háborúi idején". Nagy László értékes monográfiájának érdemeit nem kisebbítik az alábbi megjegyzések: A monográfia címe: „Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban." Tény, hogy a harmincéves háborúban harcoló legjelentősebb és legkiválóbb magyar hadsereg Bethlen hadserege volt, de a harmincéves háborúban más magyar hadseregek is részt vettek — így elsősorban I. Rákóczi György hadserege az 1644 —45-ös hadjáratban. Harcoltak magyar katonák a harmincéves háború császári hadseregeibenis. 1636-ban a császáriak 101 lovas és 64 gyalogezredéből 19 magyar lovas és 1 gyalogezred volt. A harmincéves háború első magyar huszár alakulatát 1618-ban Pázmány Péter küldte a császári hadseregbe. A magyar lovasok általában a horvátokkal közös alakulatokba voltak szervezve s a magyar—horvát lovasságnak olykor külön parancsnoka is volt. Lényegében egyetértünk a szerzőnek Bethlen hadserege erkölcsi és fegyelmi viszonyairól vallott nézeteivel. (E kérdés világtörténeti vonatkozásaival kapcsolatban ld. Paul Schmitthenner : Krieg und Kriegführung im Wandel der Weltgeschichte, Potsdam 1930, c. műve idevágó fejezeteit.) Valamilyen formában azonban meg kellett volna említenie Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuiták, meg Körösi Márk esztergomi kanonok 1619. szept. 6-án Kassán történt megölését. (E három papot nem Bethlen, hanem szövetségese Rákóczi György hajdúi ölték ugyan meg, de a hadsereg főparancsnoka Bethlen volt.) Befejezésül még ennyit: Nagy László eddigi munkásságával, s nem utolsósorban ezzel a monográfiájával tisztázta Bocskai és Bethlen kora politikai és katonai történetének, valamint hadművészetének leglényegesebb kérdéseit. Aki a jövőben e korszak politikai ós hadtörténetével óhajt foglalkozni — nem nélkülözheti a szerző alapvető jelentőségű monográfiáit és tanulmányait. BOROSY ANDRÁS