Századok – 1976

Történeti irodalom - Péter Katalin: A magyar romlásnak századában (Ism. Benczédi László) 1159/VI

1159 TÖRTÉNETI IRODALOM Az eseménydús, nagy sikereket hozó, a tanítás vonalán is mindjobban elmélyülőkiteljesedő medinai korszak leírása minden szempontból kiválóan sikerült. (5 — 6. fejezet: A próféta fegyverben, Állam születése 148 — 292. 1.) A főbb összefüggések állandó szem előtt tartása mellett a korabeli erkölcsök, szokások egészen apró részleteire is jutott hely. A hangsúly természetesen az előbbin van: nehezebb hűen feltárni, hogy miképp erősödött meg a Medinába vagyon és hatalom nélkül érkező muszlimok csoportja, miképp vették át egyre jobban a vezetést a városon belül, miképp győzedelmeskedtek a mekkaiak fölött, s ezzel párhuzamosan megragadni az állam megalkotásához vezető első intézkedéseket, rendszerezni az iszlám ideológiát, mint eddig nem vagy ritkán idézett kuriózumokat összegyűjteni. Teljesebb lett volna a kép, ha egyértelműen felsorolja az iszlám öt kötelességét (vö. Goldziher Ignácz: Előadások az iszlámról. Budapest 1912. 15.1.) illetve ha egészében közli az oly fontos következményekkel járó hudaibijjai szerződést. A Mohamed halála utáni korszak jellegzetességeinek felvázolására érthetően csak nagy vonalakban kerülhetett sor (Győzelem a halál felett. 293 — 313. 1.). Rodinson szempontjai itt is figyelemreméltóak, s tárgyilagosan vizsgálja: mit jelentett Mohamed az emberiség, főleg pedig a mohamedánok számára. A kötetet záró jegyzetek, családfák, térképek, szó- és névmagyarázatok, válogatott bibliográfia és mutató a témában járatlan olvasóközönség számára készült. A filológiai szempontból korántsem teljes jegyzetektől eltekintve ezek a mellékletek hasznosak és jól szerkesztettek. Rodinson Mohamed-életrajza nemcsak az átlagolvasónak nyújt végig lebilincselő és gondolkoztató összefoglalást, hanem újszerű, állásfoglalásra késztető, nemegyszer vitára serkentő megállapításaival a szaktudományt is jelentősen gazdagítja. DÁVID GÉZA PÉTER KATALIN: A MAGYAR ROMLÁSNAK SZÁZADÁBAN (Magyar História, Gondolat. 1975. 203 1.) Négy évtizedet, pontosan 42 évet tekint át ez a széles olvasóközönségnek szánt, könyv a 17. század magyar politikai történetéből. Kezdőpontja 1622 nyara, amikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megkérte Cecilia Renáta Habsburg-főhercegnő kezét, ámde visszautasításra talált Bécsben — végpontja pedig 1664 novembere, Zrínyi Miklós halálos végű vadászbalesete a kursaneci erdőben. A két esemény közötti időszakban a szerző azt a folyamatot vizsgálja, amelynek során a nemzeti királyság megteremtésének kezdeményezése Erdélyből a királyi Magyarországra, az erdélyi fejedelemtől a nyugatmagyarországi uralkodóosztály kezébe került. A könyvbe foglalt történeti áttekintés a kor hat vezető politikusának portré-vázlata köré szerveződik: Bethlen Gábor, Esterházy Miklós, Pálffy Pál, Rákóczi Zsigmond, II. Rákóczi György ós Zrínyi Miklós egymáshoz kapcsolódó politikai pályaképe egyben a nemzeti célok elérésének történeti egymásutánját és különböző variációs lehetőségeit is felvázolja. Az a cél pedig, amely — ha változott körülmények között is, mind a hátuk közszereplését irányította — ahogyan a könyv meggyőzően ábrázolja —.az országegység helyreállítása, a török hódoltság felszámolásának végső perspektívájával. Á kiadvány, mint a Magyar História címen indult ismeretterjesztő sorozat egyik kötete, a történelem iránt érdeklődő, szélesebb olvasótábornak készült, s ezért témájának ábrázolási módja, előadásának színvonala, a könyv olvasmányossága megkülönböztetett méltatást kíván. Ebből a szempontból a szerzőnek főként két nagy erénye tükröződik ebben a munkájában. Mindenekelőtt: színesen, lendületesen ír; művének olvasása soha, egyetlen pillanatra sem válik fárasztóvá. Ahogyan a történeti „nyersanyagába életet lehel, s a messzi múltba merült tényeket és összefüggéseket értelmes rendbe fűzi, abban van valami — nem tudunk rá jobb szót — rokonszenvet ébresztő, megnyerő elegancia. Kitűnően ért hozzá, hogy a történeti események felsorakoztatását színes korrajzokkal, elmélkedő kitérőkkel tegye „levegőssé". — Másik erénye: finom pszichológiai elemző készsége, könyve történeti szereplőinek „emberközeli" megjelenítése. Történelemábrázolásának egyik színes egyéni vonása a közéleti tevékenység mögötti „magánéleti szféra" bemutatása, s a két terület közötti kölcsönhatások állandó szem előtt tartása. Tegyük hozzá: ez a vonás annál is inkább méltánylásra érdemes, mert