Századok – 1976

Történeti irodalom - Rodinson; Maximé: Mohamed (Hm. Dávid Géza) 1158/VI

1158 TÖRTÉNETI IRODALOM MAXIME RODINSON: MOHAMED (Published in Pelican Books. 1973, XX + 361 1.) Maxime Rodinson, a párizsi École Pratique des Hautes Études professzora, a sokoldalú kutató, aki nemcsak a régi arab és etióp nyelv és történelem területén mozog otthonosan, hanem korunk kérdései iránt is élénken érdeklődik, 1961-ben jelentette meg elsősorban a nagyközönségnek szánt Mohamed életrajzát, amelynek első angol fordítása 1971-ben látott napvilágot. Meglehetős késéssel jutott tehát el hozzánk, ami azért is sajnálatos, mert amellett, hogy szakmailag megbízható, megközelítési módszerét tekintve is figyelemreméltó munka. A szerző ugyanis azt tartja fő céljának, hogy bemutassa, miként hatottak Mohamedre egyéni életének eseményei mellett a korabeli társadalmi viszonyok. Másik bevallott törekvésével, hogy ,,az ideológiák ós az ideológiákra alapozott mozgalmak változatlan elemeire" utaljon (X. 1.), már kissé ingoványos talajra viszi az olvasót. A helyszín és a társadalmi környezet leírása így érthetően nagy teret, két teljes fejezetet kap (Egy világ bemutatása, Egy terület bemutatása. 1 — 37. 1.). Távolról indulva, a keresztény Bizánc és a mazdeista perzsa birodalom egymásnak feszülő két tömbjének jellemzése után tűnik fel előttünk a szaracénok országa, majd ezen is túl Boldog Arábia. Észak ós Dél, két ellentétes fejlettségű világ. Északon a lassan kettéváló, pásztorkodó beduin illetve kis számban letelepedett egymásrautalt, de így is szegényes körülmények között élő lakosság, szemben — legalábbis a 6. századig — Jemen gazdagságával. A beduinok törzsi társadalmának erkölcsi-világnézeti rendje — melyet M. Watt: Muhammad at Mecca című művének nyomán törzsi humanizmusnak nevez a szerző — a távolsági kereskedelembe bekapcsolódó nemzetségek révén a 6 — 7. század fordulóján kezdett felbomlani, ami új, egyénre szabott, monotheista vallás igényléséhez vezetett. Ezt a folyamatot azonban kissé vázlatosan ismerteti, s nem veszi eléggé figyelembe Mekka kivételes helyzetét, ahol a változások a leghatározottabban jelentkeztek (ld. erről Simon Róbert árnyalt elemzését, aki egyúttal meggyőzően mutatja ki, hogy az iszlám sem a vándorló pásztoroktól, sem az oázisok földművelő népességétől, sem a főleg mezőgazdasági termelésre berendezkedett városokból nem indulhatott ki: Az iszlám keletkezése. Budapest 1967, 15 — 54). A harmadik és negyedik fejezet (Próféta születése, Szekta születése. 38—147. 1.) Mohamed mekkai éveit idézi elénk. Bár a próféta életének eseményei meglehetősen közismertek, Rodinson jellemrajza mégis plasztikusabb és sokoldalúbb, mint a korábbi szerzőké. Ez többek között abból fakad, hogy mesterien bánik a forrásokkal, még a vitatható órtékűekből is ki tudja szűrni azokat, amelyek jellemző részleteket tartalmaznak Mohamed fiatalkorára illetve korai működésére vonatkozóan. Másrészről párhuzamok és elvi megfontolások alapján keresi azokat a lélektani mozgatókat, amelyek a 40 év körüli, jó módban élő, megbecsült férfit a prófétálásig vitték. A személyes okokat. Mohamed korai árvaságra jutásában, ebből kifolyólag valami „nagy" utáni vágyakozásában, saját értékének tudatában, a fiúgyermekkel meg nem áldott, az arab szokásoktól eltérően, jóllehet önként, de mégis egyetlen nővel kötött házassága frusztrációs hatásában, ugyanakkor jellegzetes misztikus alkatában látja. A látomások valódiságának kérdését is mélylélektani alapon magyarázza: szerinte azok Mohamed tudatalattijának működéséből származtak. (Rodinson ez utóbbi nézetéhez B. S. Turner: Weber and Islam. A critical study [London and Boston 1974. 36 —37.1.] című munkájában fűzött kritikai megjegyzéseket.) Eő kifogása: „Bár Rodinson azt akarta megmutatni, hogy a Korán Mohamed tudatalattijából eredt, végeredményben azt mutatta ki, hogy Mohamed nem tudatosan alkotta a Koránt." Ennek értelmében — legalábbis a mekkai időszakban — nem férhet kétség a próféta jóhiszeműségéhez és őszinteségéhez: valóban hitte, hogy az üzenetek Allahtól jönnek. (A medinai látomások egyikén-másikán már inkább fel lohet fedezni kisebb „hamisításokat".) Az életrajzzal párhuzamosan Rodinson szóleskörű társadalomrajzot is ad. Kiemelendők a kitűnően megválasztott Korán-idézetek, amelyek Mohamed látszólag nem különösebben forradalmi vagy újszerű, de mégis erjesztő hatású tanait tartalmazzák, valamint a folyamat bemutatása, ahogy a követők lassan gyarapodó tábora egyre inkább szembekerült a kezdetben még kompromisszumot ajánló gazdag kereskedőréteggel.