Századok – 1976

Történeti irodalom - Vajay; Szabolcs de: Der Eintritt des ungarischen Stämmebundes in die europäische Geschichte (862–933). (Ism.Bartha Antal) 1154/VI

1154 történeti irodalom az általunk is helyesnek tartott művelődéstörténeti szempont kibontakoztatását illeti, egy észrevételt mégis szeretnénk tenni, amelyet azonban nemcsak és nem annyira Tóth István munkájának, mint inkább a magyar archeológia és történetírás uralkodó irányzatának címezünk. Úgy gondoljuk, hogy a magyar földre, más esetben a magyar népre való figyelemösszpontosítással gyakran optikai csalódásnak tehetjük ki azokat az olvasókat, akik] kellő egyetemes történeti tájékozottsággal nem rendelkeznek. Különösen ott van szükség a nagyobb összefüggések, az egyetemes történeti keretek bemutatására, ahol a hazai viszonyok és események távolról sem jelentettek autonóm és autochton fejleményeket, hanem bizonyos nagyobb és egységes folyamatok részeként alakultak. Ilyen korszak ós történelmi helyzet volt többek között Róma uralmának időszaka, midőn a birodalom léte és fejlődése még a határain kívül eső területek és népek életére is meghatározó befolyást gyakorolt. Ezért, még ha ez nagyobb terjedelmet kívánt is volna, és ha jól tudjuk, milyen messze csábító elkalandozás veszélyét rejtené is magában, mégis hangot kell adnunk annak az elméleti igénynek, hogy Pannónia térképét a Római Birodalomóba, sőt az akkori ókori világéba helyezve, a rómaikori Dunántúl jellemzését az akkori Európa összefüggő testébe építve kellene — a még teljesebb megértés kedvéért — bemutatni. A félreértések elkerülése végett azonnal hozzátesszük, hogy Tóth könyvében az egyetemes összefüggések — gyakran kimondva, többnyire legalább kimondatlanul — benne rejlenek. Amit a szerző leúr, az a legkorszerűbb tudományosság általa kritikailag mérlegelt, s korántsem provinciális nézőpontból láttatott ismereteit tartalmazza. A túlságosan szűk elhatárolást tehát nem a szerző világnézetére vagy ismeretkörére nézve, hanem az olvasóban keltett esetleges benyomás miatt tesszük szóvá, ós javasoljuk annak mérlegelését. CASTIGLIONE LÁSZLÓ SZABOLCS DE VA JAY: DER EINTRITT DES UNGARISCHEN STÄMMEBUNDES IN DIE EUROPÄISCHE GESCHICHTE (862—933) (Mainz, Hase und Koehler Verlag. 1968. 173 oldal, 4 táblázat) A MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG BELÉPÉSE AZ EURÓPAI TÖRTÉNELEMBE A müncheni Ungarisches Institut gondozásában megjelenő Studia Hungarica 4. köteteként jelent meg Vajaynak a magyar kalandozások történetét elemző könyve. A korai magyar történelemnek ezt a sok vitát kiváltó eseménysorozatát az európai történelemre gyakorolt hatásában kísérli vizsgálni a szerző. Nem könnyű feladat a sokféle nézőpont által diktált és szenvedély fűtötte historiográfiai előzmények után e kérdéshez nyúlni. Bölcs Leo bizánci császár Taktika című kompilációjából ismerjük a steppei lovas hadviselés fő szabályait. Ezek: politikai ós harcászati felderítés, kifogástalan terepismeret, az ütközet színhelyének megválasztása, a fő csapattestek harci biztosítása, cselvetés, nem egyéni akciók, hanem csapattestek együttes harci tevékenysége, vasfegyelem, gyorsaság, lóhátról való nyilazás és szál-fegyver küzdelem. Nagyjából ezek voltak azok a tulajdonságok, melyek a viszonylag nem nagy létszámmal harcba bocsátkozó magyar csapatokat a nyugateurópai fejedelemségek és királyságok népeinek szemében félelmetessé tették. A bizánci császár megemlékezik az árnyoldalaikról is: a főemberek kapzsiságáról, megvásárolhatóságáról, hitszegóséről, de megjegyzi, hogy a szóthúzást a steppei népek elítélték és minden eszközzel küzdöttek ellene. Elismeri, hogy a steppei lovas seregek morális harci értéke felülmúlja a bizánci hivatásos seregekét. Vajay a steppei hadviselés módszereit ismeri és bemutatja olvasójának. Egyben keresi azokat a mélyebb okokat, amelyek a Kárpát-medencében elhelyezkedő magyarokat távoli országok elleni hadjáratokra indították. A belső kiváltó okok közül elsőként, Kurszán szakrális főkirály bajorok által történt meggyilkolását említi. Kurszán fejedelem szakrális főkirályságának elmélete futótűzként harapódzott el a magyar szakirodalomban, helyet kapott saját munkáimban is, és úgy látszik, a külföld ^tetszését is megnyerte. Holott Kurszánról a forrás-adatok csak azt mondják, hogy Árpád egyik fejedelem-társa volt, de hogy felette állt volna, ez elmés okoskodás terméke. Nehezen egyez1 tethető a szakrális fejedelem helyzetével, hogy a Fiseha partján, a magyar fejedelemség határán, idegenekkel mulatozzék. Úgy vélem, fel kell hagyni a Kurszán fejedelem személye köré font misztifikációval. Könnyelműség volt bajor részről egy magyar fejedelem