Századok – 1976

Történeti irodalom - Vajay; Szabolcs de: Der Eintritt des ungarischen Stämmebundes in die europäische Geschichte (862–933). (Ism.Bartha Antal) 1154/VI

1155 történeti irodalom meggyilkolása akkor is, ha a fejedelmi rangsornak nem is az élén állt. Nem valószínű, hogy Árpád e gyilkosság nyomán vette át a teljes hatalmat és sajátította ki a Kurszán nemzetség birtokait. A hadjáratokat kiváltó okok közül a szerző helyesen mutat rá a politikai-katonai felderítés szükségességére. Az éppen berendezkedő magyar törzsszövetség el akarta rettenteni szomszédait a támadástól: az Etelközből való menekülés szétzilálta a bel viszonyokat, az újjárendeződéshez biztosítani kellett a háborítatlanságot. Indokolatlan mentegetésben részesíti viszont a zsákmány utáni vágyat. Nem sajátosan magyar, vagy keleteurópai steppei vonás, hogy a katonai vállalkozásokat a zsákmányszerzés motiválta. Ez volt a háborúk egyik indítéka a szlávok, normannok körében, de a keresztény kommunitáshoz tartozó szász, bajor fejedelemségekben, a frank és itáliai királyságokban is. Az egyházfejedelmek egymással vívott harcaiban is a zsákmány komoly mozgató erő volt. A korabeli morális, gazdasági és politikai viszonyok közt ez természetes. A magyar társadalom 10. századi belső viszonyait írott kútfők alig ismertetik. A lakonikus utalások mellett a belső állapotok forrongását, erjedését leginkább a katonai hadjáratok jelzik. Ebben a vonatkozásban pontos megfelelői az észak nomádjai, a normannok hadjáratainak. Sajnálatos mulasztása a szerzőnek, hogy erre nem hívta fel a figyelmet. Holott így tette volna érthetővé, hogy a magyar társadalom nemcsak külpolitikájával, hanem belső viszonyainak átalakításával is kereste az új feltételekhez való alkalmazkodás módozatait. Viszont nagyon jól sikerült azoknak a bonyolult szövetségeknek, érdek-hálóv zatok és érdek-ellentétek szövevényének a bemutatása, amelyek közepette a magyar hadjáratok lezajlottak. A 10. század első felében a germánok között folyt a harc a hegemóniáért. A szász ház felemelkedéséig a küzdelem nyílt volt. A szembe került felek igyekeztek szövetséges után nézni. A Nyugat-Európában steppei harcmodorral küzdő magyarok értékes szövetségesnek és félelmetes ellenségnek bizonyultak. Az erőviszonyok alakulását és benne a magyar fejedelemség helyét a szerző általában véve pontosan mu! tatja ki. Találó az a fejtegetése, hogy a magyar törzsszövetség vezetői számottevő diplomáciai jártassággal rendelkeztek. Ezen a ponton a szerző közel került a kelet-európai fejlemények megértéséhez: hogy ti. Kelet-Európában a 7 — 9. század folyamán lezajlott fejlemények, bár nem képmásai a nyugateurópaiaknak, azokkal egyenértékűek. Érdemes , lett volna alaposabban foglalkozni a párhuzam és különbség megmutatásával. A szerző fölös apologetikával tárgyalja a Szent Galleni kolostornál történteket, holott csak valójában a magyar sereg fegyelmét bizonyítják, sőt az együgyű Haribald a szemtanú hitelével számol be a magyarok nyers emberségéről. Az idegen műveltség értékei iránti közömbösségüket jelenti a híres kolostorra vetett tűzcsóva, aminek következ» tében könyvtárában szellemi értékek váltak tűz martalékává, de értelmetlen tömegmészárlást nem rendeztek, mint például a normannok az angolszász Lindisfarne kolostorban. A szerző felfogása szerint a magyarok a 9 — 10. század fordulóján léptek be az európai történelembe, a magyar törzsszövetség nyugat felé irányuló katonai-diplomáciai tevékenysége révén; e fellépésük a germán földek egyesítését, a középkor viszonyai közepette korszerű birodalmi államszervezet kialakulását mozdította elő. A magyarok katonai fellépése — ezek szerint — korszerű politikai erőket hozott mozgásba, s ezzel pozitív szerepet töltött be. Felmerül azonban mindenekelőtt az a kérdés, hogy korábban hol éltek a magyarok. Talán nem Európában? Mert a szerzői gondolatmenet, akarva-akaratlan, azt a képzetet kelti, annak a divatos nyugati historiográfiai közhelynek felel meg, mely szerint az európai történelem a kontinens nyugati felére korlátozódik. A Kárpát-medencébe költözés előtt a magyar törzsek a keleteurópai síkságon éltek, ahol Ázsia és Európa találkozott. E síkság keleti szegélyén a Kazár Kaganátus fekvésénél és politikai berendezkedésénél fogva határeset volt. De a Kijevi Oroszország hovatartozása nem lehet vitás. (Jel-1 lemző egyébként az is, hogy a középkori grúz források a keresztény grúz állam iszlám elleni küzdelmeiben az egész nyugati keresztény világ védelmét látták, jóllehet a Kaukázus gerincén túl fekvő Grúziát földrajzi értelemben bajos dolog Európához sorolni.) A magyar történelem nagyon régen része az európai történelemnek, ahogyan egész Kelet-Európa sorsa elválaszthatatlan a kontinens többi részének történelmétől. Mert végül is a szerző által számontartott politikai szervezet, katonai és diplomáciai jártasság kialakulásában azok a kelet-európai tényezők játszottak szerepet, melyek a magyar törzsszövetség sorsát alakították a 9. század végéig. Azt a szerző is elismeri: aligha hihető, hogy a magyar fejedelmek a 10. század elején, váratlanul, jártasság nélkül ismer, ték fel a nemzetközi politizálás lehetőségeit.