Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

1138 figyei.ö és nyomás, az egészvászon kötés és az ízléses borító a Kner Nyomda gyomai üzemét dicséri. Reméljük, a kezdeményezést hamarosan követik a többi megyei könyvtárak is. Persze jó volna, ha kiadványaikat nem rejtenék véka alá, nehogy évek múlva, véletlenül szerezzünk róluk tudomást, mint a most ismertetett kötet esetében is. * Már Erdei Ferenc észrevette s az 1940-es évek elején írt „Magyar Város" című könyvében szóvá is tette, hogy míg az alföldi mezővárosok mindegyike óriási határ s tanyavilág fölött rendelkezik, Kalocsa települése — mintha nem is a Duna-Tisza közén volna — dunántúlias, sőt szinte már nyugateurópaias jellegű, szűk határok közt, kis területen él, tanyavilág nélkül Ennek a jelenségnek okait, Kalocsa és környékének településtörténetét vizsgálja Bárth János érdekes könyvében: „A kalocsai szállások településnéprajza." (Kalocsa 1975. 176 1 + 20 térképmelléklet és 14, részben egész oldalas fényképmelléklet. Kalocsai Múzeumi Dolgozatok 1. Megjelent Kalocsa város Tanácsának anyagi támogatásával, 3000 példányban.) A szerző, a kalocsai Múzeum fiatal igazgatója, tíz éves kiterjedt levéltári kutatás alapján, történeti módszerrel közelíti meg a kérdést, s tisztázza a Kalocsa környéki szállások kialakulását, a határhasználat változásait, a szálláscsoportok létrejöttét és a századvégen bekövetkezett önállósodását. Kutatásai alapján világosan kirajzolódnak azok a Duna szomszédságából következő természeti, a földek úrbéri besorolásából származó jogi, és a földközösségből folyó határhasználattal összefüggő gazdasági okok, amelyeknek együttes hatására Kalocsa környékén nem szétszórt tanyavilág, hanem csoportos, bokros szállások alakultak ki. Ezek korán önállósodtak, leszakadtak az anyavárosról, megelőzve ezzel az alföldi városokat, illetve tanyavilágukat, amelyek csak az utóbbi években érték el az önálló fejlődés formáit. A történeti fejlődés adta kereteket Bárth most már a néprajzos módszerével tölti ki, jellemezve a gazdálkodás és állattartás mivoltát, s leírva a szállások hétköznapjait, sőt vázlatosan megrajzolva az önállósodó egyházi, iskolai, kulturális életet is. A települések kialakulását megvilágító térképvázlatok és idegen nyelvű összefoglalók zárják a kötetet, mely kitűnően példázza a történeti és néprajzi módszer együttes felhasználásának előnyeit és eredményeit. * A Baranya megyei Levéltár 1968-ban indította meg sokszorosítási eljárással kiadott Évkönyvét. Az 1973-as kötet nemcsak azzal tűnik fel, hogy nyomtatásban jelent meg, hanem egységes tematikájával is. A 14 szerző munkájával készült kötet a megye 1848/49-es történetét világítja meg, tanulmányonkint más-más oldalról, együttes képében azonban már monografikus jelleggel. („Baranyai Hely történetírás. 1973. A Baranya megyei Levéltár Évkönyve". Szerkeszti: Szita László. Pécs 1973 [valójában 1974], 424 1., számos, részben egész oldalas szövegbeli képpel és facsimilével. Megjelent 500 példányban.) A kiterjedt forráskutatáson alapuló, modern szempontú tanulmányok szerzői valamennyien a pécsi tudományos és főiskolai intézmények munkatársai (közülük egy a Tolna megyei Levéltár munkatársa), ami önmagában is mutatja, hogy vidéki kulturális centrumaink a történeti kutatásban felzárkózóban vannak az országos központokhoz. Szűts Emil az 1848/49-es