Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

1136 FIGYEi.ö ciónk. Másrészt a Történelmi Tárat a Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat adta ki, egységes szempontokat követve a különböző nyelvű forrásszövegek leközlésében, míg ma, ahány kiadó és szerző, annyi megoldás. Hogy csak a végleteket említsük, az egyik kiadvány betűhíven hozza a szöveget, fel nem oldott rövidítésekkel, ragaszkodva a hibás központozáshoz, a teljesen össze-vissza nagy és kis kezdőbetűkhöz, megörökítve az örökkévalóság számára még a tollhibákat is. A másik nagyvonalúan még az ejtésbeli jellegzetességeket is átírja. Arról nem is szólva, hogy gyakori a hibás olvasat, s a hozzájuk fűzött téves értelmezés. Rendet kellene egyszer már ezen a téren teremteni. Mindez újra eszünkbe jutott, miközben az Egri Vár kitűnően szerkesztett Híradójának legújabb kötetét lapozgattuk. (,,Az Egri Vár Híradója" 11. Az egri várfeltárások 50. évfordulójára kiadta az Egri Vár Baráti Köre. Szerkeszti: Szabó János Győző. Eger 1975. 62 1.) A kiadvány, mely 1960-ban indult (a mostanit megelőző száma 1973-ban jelent meg), korábbi köteteiben is számos kisebb-nagyobb tanulmánynak adott helyet, amelyek az egri vár történetének egy-egy darabját világítják meg, de országos szempontból sem tanulság nélküliek. A mostani jubileumi kötet az előzőknél is tartalmasabb. Sugár István a vár katonaságának számát és fegyvernemenkinti megoszlását veszi számba 1552 és 1561 közt („Az egri vár gyalogsága, lovassága és tüzérsége 1552 és 1561 között"), megszólaltatva a mindeddig alig kiaknázott bécsi levéltári iratokat, — s ezzel nemcsak Eger, de az egész végvári vonal katonai ellátottságának sokat vitatott kérdéseihez értékes és megbízható fogódzókat ad. Különösen a tüzérséggel kapcsolatos adatai (lövegek száma, a tüzérek névsora, fizetése, származási helye stb.) fontosak. Lénárt Andor „Húszéin egri pasa és Csáki Ferenc felvidéki főkapitány levélváltásá"-t ismerteti 1669-ből, a török hódoltságban élő Fáy László sérelmei ügyében. A levél érdekes adalék a hódoltságban élő nemesek jogaira és helyzetére, a nemesi vármegye működésére. (Csak azt nem tudjuk, miért írja a szerző saját szövegében az ismert főúri családból származó főkapitány nevét hol Csákynak, hol meg Csákinak, s hogy Fáy miért következetesen Fay. Csak nem azért, mert az eredeti levélben sincs ékezet az á-n ? Hiszen a levélből vett idézeteket mai helyesírással közli, itt-ott kisebb pontatlanságokkal, mint pl. pusztítsad helyett azt írva: pusztítsd, személlyünk helyett személyünk, és helyett s, stb. egy pétiig pedig kimaradt, — ahogy ez az elég halvány facsimiléből megállapítható.) Sokat vitatott, s kellően máig sem ismert kérdés, hogy az ozmán hatalom kiverése után maradtak-e itt törökök, s ha igen, mennyien és hogyan illeszkedtek be a magyar társadalomba. Ezt világítja meg Vass Előd mintaszerűen körültekintő és nagy anyagismeretről tanúskodó közleménye: „Az Egerben maradt törökök két 1687. évi névjegyzéke." A 36 családfőt (és családtagjait) feltüntető, a lényeget tekintve egymással azonos két összeírásból —- amelyeket a szerző eredeti német nyelven és magyar fordításban is közöl — megtudjuk, hogy az itt maradottak főként mesteremberek voltak: mészáros, borbély, szabó és varga. Sajnálatos viszont, hogy a szövegközlésben a szerző nem járt el ugyanolyan gonddal, mint anyaggyűjtésében. Először is a szöveg tele van sajtóhibával (elég a II. irat címét, vagy a 9. jegyzetet megnézni), a német szövegek közlése pedig pontatlan. Ha már betűhíven közlünk valamit, nem mindegy, hogy az eredetiben i vagy y van-e, hogy ss-sel vagy sz-szel írták-e a szót, hogy ü-t vagy ue-t használtak. Ilyen figyelmetlenségből eredő hiba minden sorban akad. Ennél komolyabb, hogy többször betűcsere