Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

figyelő 1135 tévedések, elírások ugyan előfordulnak benne (legfurcsább, hogy a 17. században megkülönböztet rácokat és szerbeket, nem tudni milyen alapon), mégis a könyv egésze ügyes és jó munka. * ,, . . . Ez évtől kezdődően a Városi Tanács, kötelességének érezve a helytörténeti és helyismereti kutatások eredményeinek közkinccsé tételét, örömmel vállalja a különböző . . . munkák kiadásának költségeit." — Ezekkel a szavakkal jelenti be Szabó Ferenc, a, kisvárdai városi tanács elnöke a „Tanulmányok Kisvárdáról" sorozat megindulását. A rendkívül csinos, ízléses külsőben (címlapján egy-egy régi metszettel) műnyomópapíron, kifogástalan nyomdai kivitelben, gazdag illusztrációs mellékletekkel megjelenő füzetek a 4. számmal indultak, utólag besorolva így a sorozatba a Kisvárda történetével foglalkozó korábbi kiadványokat. A szinte egyidőben megjelent 4.—7. füzet közül az első, Béres József munkája, Kisvárda természetföldrajzával foglalkozik, így csak marginálisan érintkezik a helytörténettel, a többi három viszont szorosan tárgyunkba vág. Sorrendben az első Németh Péter tanulmánya: „Borsova határvármegye kialakulása." (H. nélk. 1975. 22 1. A Kisvárdai Vármúzeum Kiadványai 5. sz.) A szerző — a Szabolcs-Szatmár megyei múzeumok igazgatója — a honfoglalás korának régi vitás kérdéséhez a legújabb ásatások régészeti leletei alapján szól hozzá, rögzítve az egykori vármegye földrajzi határait, következtetve lakóinak népi összetételére, bizonyítva a megye székhelyének, Kisvárdának jelentőségét, s kiegészítve, helyenkint pedig vitatva a magyar és a nemzetközi irodalomban írottakat. — Makay László, a kisvárdai Múzeum igazgatója és az egész sorozat szerkesztője, a város középkori történetére vonatkozó újabb kutatásokat foglalja össze, az 1468-as mezővárosi kiváltság megszerzéséig („Kisvárda fejlődése 1468-ig." H. nélk. 1975. 26 1. -f- 8 1. facsimile. A Kisvárdai Vármúzeum kiadványai 6. sz.). Kisvárda 14—15. századi fejlődése nem érthető birtokosának, a Várday-családnak története nélkül, a város a családdal együtt emelkedett. Ennek adatait ismerteti Makay, tágabb horizontba állítva a város és a család összefonódó történelmét; a függelékben pedig közli a Kisvárdának adott szabadalomlevelek magyar fordítását. — A sorozat 7. darabja a nagy család utolsó tagjának, Várday Katának második férjével, Nváry Pállal folytatott levelezését adja közre a Zichy-család zsélyi levéltárából („Nyáry Pál és Várday Kata levelezése. 1600—1607." A címlap szerint írta, valójában azonban csak közreadta Benda Kálmán. H. nélk. 1975. 51 1. -f- 4 1. facsimile). A mai helyesírással lenyomtatott 49 levél sok apróbb—nagyobb adatot tartalmaz a korabeli főúri családi életre, művelődési viszonyokra. Az ismertetett három füzet új megvilágításba helyezi az 1600-as évek elejéig Kisvárda múltját. Tudomásunk szerint azonban a városi Múzeum által végeztetett adatgyűjtés felöleli a teljes történelmi fejlődést, egészen napjainkig. Kíváncsian várjuk a további füzeteket, mert eredményeik az országos történetírás számára is fontosak. * Örvendetes jelenség, hogy helytörténeti kiadványaink egyre több forrást adnak közre, s ezzel bizonyos fokig magukra vállalják azt a feladatot, amit hajdanában a Történelmi Tár látott el. Igaz, a Történelmi Tárban az érdeklődő együtt talált mindent, ma pedig szinte áttekinthetetlenné vált forráspubliká-9 Századok 1976/6.