Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

figyelő 1133 nak monográfiája. („A parasztélet a Vásárhelyi-pusztán. Békéscsaba 1975. 682 1. + 79 1. fényképmelléklet. A Békés megyei Múzeumok Közleményei 4. Szerkeszti: Dér László. Megjelent a Művelődésügyi Minisztérium, a Békés megyei Tanács, Hódmezővásárhely és Orosháza városa, és több termelő- kisipari szövetkezet támogatásával 2100 példányban.) A szerző egy évtizedet töltött el a Vásárhelyi-puszta letűnő paraszti életformájának tanulmányozásával, egyrészt úgy, hogy vallatta az öregeket, másrészt úgy, hogy maga is résztvett a paraszti munkákban és életben. Könyve végigkíséri a hagyományos paraszti élet egészét. Nagy értéke abban van, hogy nemcsak a termelő munka eszközeit és módszereit jellemzi, nemcsak a tanyákról, a lakóházakról és a gazdasági épületekről ad részletes helyszínrajzot, nem elégszik meg a viselet, étkezés, szórakozás jelenségeinek lejegyzésével, hanem szociológiai leírást ad a paraszti emberről, a pusztai közösségről. Olyan kérdésekre ad választ, mint az ember viszonya a természethez, az állatokhoz és magához a paraszti munkához, egyéni és közösségi világszemlélete, a szép és jó eszményének megfogalmazása, az értékrend hagyományos, mégis lassan változó normái. A könyv műfaja szerint a néprajz körébe tartozik, a 20. században még élő hagyományos paraszti életformáról és életrendről azonban olyan történeti képet fest, amilyet az amúgy is gyér írott följegyzések alapján sohasem lehetett volna egybeállítani. Fél Edit és Hofer Tamás monumentális műve után, mely egy falusi település, a Heves megyei Átány parasztságának hagyományos életét állítja elénk, Nagy Gyula művéből most a pusztai életformát rekonstruálhatjuk. Az uradalmak már eddig is ismert világa mellé így odaállíthatjuk a kisparaszti életformát is. Parasztságtörténeti kutatásunk olyan segítséget kapott ezzel a munkával, amit ma még nem is tud teljes mértékben fölbecsülni. Dicséretet érdemel a könyv technikai kiállítása is. A jól összeválogatott fényképek, a tárgyakat ábrázoló rajzok, térképek, vázlatok, nagyban megkönnyítik a megértést. Dicséret illeti a kiadót az angol és német nyelvű tartalmi összefoglalásért, valamint a részletes szó- és tárgymutatóért. A munka értékét nagyban emeli, hogy a szerző a szorosabb értelemben vett stúdiumait meghaladó kérdések megvilágítására külön-külön szakembereket vont be, így a talajtani, éghajlati viszonyok ismertetésére, nemkülönben a puszta felosztásának és betelepülésének a századfordulón bekövetkező történetére, valamint a nyelvjárási sajátságok megvizsgálására. A könyv előszavát László Gyula professzor írta, méltatva a szerző életútját, korábbi munkásságát és mostani könyvét. * A Rákóczi-szabadságharc első hónapjainak eseményeit foglalta össze a Tiszántúl népének és múltjának kitűnő ismerője, a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár most nyugalomba vonult igazgatója, Balogh István: „II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben. 1703 július—október" című munkájában (Nyíregyháza 1976. ívrét 20 1. + 12 egész oldalas facsimile melléklet + 1 térkép. Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár kiadványai. Szerk. Gyarmathy Zsigmond levéltárigazgató.) Rákóczi 1703 július közepén Vásárosnaménynál lépett be Szatmár, majd néhány nap múlva Szabolcs megye területére, s október 15-ig maradt ezen a tájon. Amikor átkelt a Tiszán, néhány száz jobbágy-paraszt volt körülötte, amikor Tiszalucnál elhagyta a megyét, tízezernyi katonát számláló seregében már az első nemesek is megjelentek. Balogh István szavait idézve: „Lényegében a három hónap alatt és ezen a tájon alakult át