Századok – 1976

Figyelő - Helytörténeti kiadványok (Benda Kálmán) 1131/VI

1132 figyei.ö elhangzó beszédekbe, előadásokba, a különböző helyeken megjelenő cikkekbe, valamint a pályázatokra készülő kisebb tanulmányokba." Ugyanakkor igyekeztek „messzemenően érvényre juttatni a tudományos követelményeket". Elsősorban Nógrád megye Levéltárából (ezen belül is Nagy Iván másolataiból) válogattak, de néhány iratot a Ráday Levéltár anyagából is közölnek. Válogatásuk, amely a közismerten gazdag s mindmáig kiadatlan anyagból 51 iratot közöl, „a kor hangulatába, problémavilágába való beilleszkedést" szolgálja, ezért szemelvényes, a kiválasztott iratokból is csak részleteket hoz. Ez a kiadvány célja szempontjából sem egyértelműen helyes, hiszen az egykorú levelek kezdő és záró formulái kitűnő bepillantást nyújtanak a „kor hangulatába", s a tudományos felhasználó sem marad kétségben: vajon a kihagyott részekben nincs-e lényeges dolog. (Az egyetlen általunk ellenőrizhető irat, a szécsényi országgyűlés egyébként már sokszor kiadott meghívója azt sejteti, hogy a közlésnél lényegi részek is kimaradhattak.) A kiadvány így is hasznos a történeti kutatás számára, az évforduló azonban jó alkalom lett volna az iratanyag teljes, a tudományos kívánalmaknak megfelelő közzétételére; kár, hogy az elmaradt. A kis kötet második része tárgyi csoportokba sorolva közli a helyi vonatkozásban fontosabb irodalom jegyzékét. Az idegen kifejezések szótára és életrajzi eligazítást is adó névmutató egészíti ki a füzetet. * „Emléklapok Csongorád múltjából" a címe Váry Gellért piarista tanár a század elején írt följegyzéseinek, amely most facsimile kiadásban napvilágot látott Csongrád város és a szegedi Somogyi Könyvtár jóvoltából. („Emléklapok Csongorád múltjából. Irta Váry Gellért csongrádi piarista, 1904." Az utószót és a jegyzeteket írta, a térképeket és a mutatót összeállította: Tari László. Szerkesztette Péter László. Megjelent a szolnoki Verseghy Könyvtár sokszorosító műhelyében, 1000 példányban.) Váry Gellért nem a nyilvánosság számára írta könyvét, unokaöccse számára jegyezgette föl gyermekkori emlékeit 1849-ből, a Bach korszak eseményeiről, a betyárvilágról, családja tagjairól, majd a századvég Csongrádjáról. Kedves elbeszélő hang, mindenre ügyelő érdeklődés jellemzi, kitűnően ábrázol eseményeket és embereket. Figyelme a város minden lakójára kiterjed, s nemcsak a hivatalnokok, az értelmiségiek, a nagygazdák világát, házatáját és szórakozásait írja le, hanem a szegény emberek hétköznapjait is; a viseleteket, szokásokat még rajzokkal is illusztrálja. Följegyzéseinek egyként hasznát látja a néprajzos, a szociográfus és a történész, a helyi érdeklődőkről nem is szólva. Tari László Váry Gellértről szóló tájékoztató életrajza és a följegyzések utalásait megmagyarázó jegyzetei mintaszerűek, mindenre figyelnek, mégis mértéktartók. A kiadvány kiállítása minden dicséretet megérdemel. * „Hódmezővásárhely óriási határának, a Pusztaszéli úttól kívül eső részét Vásárhelyi-Pusztának hívják. A felosztás előtt a városi közbirtokosság legelője volt. A kiosztás után alakult ki rajta a tanyavilág. A Puszta szikes részein a talaj- és éghajlati viszonyok olyanok, hogy ott a hagyományos paraszti eljárások sokkal tovább éltek, mint a jobb földeken." Ezt a hagyományos (de ma már itt is eltűnőben levő) paraszti életformát állítja elénk nagyszabású körképben az orosházi Szántó Kovács Múzeum igazgatójának, Nagy Gyulá