Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

546 beszámoló a magyar kormánnyal elfogadtatni a német nemzetiség vonatkozásában egy olyan „népcsoportegyezményt", amely egészen kivételes helyzetet biztosított a magyarországi német kisebbség számára. Igaz, hogy ennek végrehajtását a magyar kormányok lehetőség szerint elszabotálták. A magyar kormányok a szomszédos országokkal az ottani magyarok, ill. a magyarországi nemzetiségek sérelmei ügyében állandó, a reciprocitásra hivatkozó vitákba bonyolódtak. A szomszéd népekkel való összefogás haladó hagyományai viszont háttérbe szorultak. A Kállay-kormány arra törekedett, hogy a nemzetiségek helyzetén egyoldalúan, a reciprocitástól függetlenül javítson annak érdekében, hogy a háború után is megtarthassa területi szerzeményeit. A helyi hatóságok azonban az eleve felemás intézkedéseket nem hajtották végre. Szálasi, hungarista koncepciója alapján, a magyarországi németeket is a magyar nemzetközösség részének tekintette. Emiatt súrlódásai voltak a németekkel, akik e tekintetben inkább Pálffy Fidél ismét különvált nemzetiszocialista pártjával egyezkedtek, mert ez elismerte a regermanizációs törekvéseket. De a függetlenségi népfrontpolitika elleni harcban Szálasi pártja is szorosan együttműködött a Volksbunddal, amely idegesen észlelte, hogy az 1943-ban szövetségre lépő Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt hozzákezdett a német birtokos parasztság illetve a német származású munkásság körében korábban számottevő pozíciói helyreállításához. A Kisgazdapárton belül Bajcsy-Zsilinszky Endre dolgozott ki ,,szent -istváni" szellemben, a türelmes nemzetiségpolitika vonalába illeszkedő koncepciót a nemzetiségi sérelmek orvoslására, egészében azonban a teljes történeti Magyarország helyreállítását tűzve ki célul, föderatív alapon. A Szociáldemokrata Párt is ellenezte a nemzetiségekkel szemben elkövetett erőszakot, védelmezte a természetes asszimilációt, maga is valamiféle „szentistváni" megoldást hirdetett. A nemzetiségi problémák marxista megközelítése a KMP illegális helyzete, kegyetlen üldöztetése következtében igen nagy nehézségekbe ütközött. A KMP a nemzetiségi kérdés jelentőségét egyre inkább felismerve, a második világháború idején fejtett ki különösen fontos tevékenységet, a szociáldemokrata baloldalt is akt ivitásra ösztönözve. A párt igyekezett kivonni a nemzetiségeket saját fasiszta vezetőségük befolyása alól, s megnyerni a fasisztaellenes függetlenségi mozgalomnak. A nemzetiségek szervezeteiben kommunista sejteket hozott létre. A kommunista párt elutasította a történeti Magyarország visszaállításának a tervét; a Magyarországhoz csatolt területek kérdését az antifasiszta harc szempontjából tekintette. A nemzetiségi kérdés rendezésére csupán a felszabadulás után, a szocialista építés során kerülhetett sor — hangoztatta befejezésül az előadó. Az előadások elhangzása után megindult vita során Ádám Magda M. Romportlová előadását úttörő jellegűnek mondotta, — s úgy vélte, jelentős kiindulópontja lehet a további kutatásoknak. Mivel az előadásból úgy tűnik, mintha csak a magyar kormány rendelte volna alá a gazdasági kérdéseket politikai szempontoknak, holott ez mindkét félnél így volt, a felszólaló hangsúlyozta, hogy a kedvezőbb nemzetközi és gazdasági helyzetben levő Csehszlovákia is gyakran folyamodott ehhez a módszerhez ; Benes így akarta Magyarországot a status quo elfogadására rákényszeríteni. A harmincas évek végén már a nemzetközi elszigeteltségből kijutott Magyarország volt kedvezőbb