Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

beszámoló 1119 helyzetben. Nem értett egyet az előadásnak azzal a megállapításával, hogy Magyarország nem kényszerült rá a vámháború befejezésére. Valójában egyenesen létérdeke volt a kereskedelmi egyezmény felújítása, erre azonban Benes csak Bethlen bukása után volt hajlandó, hiszen a vámháború célja éppenséggel Bethlen pozíciójának a gyengítése, ill. megbuktatásának az elősegítése volt. Ádám Magda, saját kutatásai alapján, leegyszerűsítettnek látta az előadásnak azt a megállapítását, hogy Magyarország nem tartotta szükségesnek a részvételt a kollektív közép-európai tervekben a harmincas évek elején. Gazdasági szempontból erre nagyon is rákényszerült, ezt mutatja mind a Tardieu-tervvel, mind Benes ún. minimális tervével kapcsolatos magatartása. Csehszlovákia mellett ebben az időszakban éppen Magyarország mutatta a legtöbb érdeklődést a tervezett többoldalú gazdasági együttműködés iránt. Richard Prazák még néhány további részletet ismertetett a M. Romportlová előadása alapját képező nagyobb tanulmányból a Tardieu- és Hodzaterv vonatkozásában, válaszként Ádám Magda hozzászólására, majd Arató Endre előadásához kapcsolódva, a cseh—magyar értelmiségi kapcsolatokról szólt; a brnói cseh egyetemen és a német műegyetemen tanuló magyar diákok szövetségének progresszív irányú tevékenységére nagy anyag található pl. a brnói egyetem levéltárában. Arató Endre D. Cierna értékes előadásával kapcsolatban arra mutatott rá, hogy mennyire más volt a nemzetiségi politika ebben az időszakban, mint a kassai kormányprogram után, amelyet az előadás már nem ismertetett. A Szlovák Nemzeti Tanácsban azok a kommunisták játszottak vezető szerepet, akik a harmincas években élénk kapcsolatban álltak a magyar baloldallal. De milyen volt a Szlovák Nemzeti Tanácson belül a polgári pártok álláspontja ? Vajon a bekövetkezett nagy fordulatnak csak Benes volt az oka ? — vetette fel a kérdést. A. Bartlová figyelemreméltó előadásából hiányolta a Hlinka-párt szerepének, a magyar és német nacionalista párttal való összefogásnak alaposabb megvilágítását. Majd arról szólt, hogy a szlovák szeparatizmust a szlovák marxista történettudomány is élesen elítéli; az aktivizmus bírálata során viszont nem szabad elfeledkezni arról, hogy a magyar progresszió a köztársaság védelmében, a polgári demokrácia által nyújtott lehetőségek megőrzéséért harcolt. A társadalmi aspektusok vizsgálata során is differenciáltabb elemzést tartott volna szükségesnek. A magyar parasztság körében nemcsak gazdag parasztok voltak, hanem szegények is, és a szlovákok közt is volt gazdag paraszt, ha ez szűk réteg is volt. Ugyancsak nem szabad megfeledkezni a szlovák burzsoáziáról, még ha ennek egy része persze 1918 előtt nem is vallotta magát szlováknak. De ereje növekedett ebben a korszakban, ha nem is olyan mértékben, mint a cseh burzsoáziáé, amely az államhatalmat is felhasználhatta. Csehszlovákiához képest valóban csak Svájcban és Finnországban volt kedvezőbb a nemzetiségi politika, ennek — mint rámutatott — történeti előzményei voltak. A csehszlovákiai magyarok demokratikusabb viszonyok közt éltek, mint a magyarországiak, — mondotta. Tilkovszky Lóránt arra hívta fel a figyelmet A. Bartlová előadásával kapcsolatban, hogy helyes volna a kutatást a továbbiakban az asszimilációs törekvések és folyamatok vizsgálatára is kiterjeszteni. Hiányolta az előadásból a magyar középrétegek és a magyar értelmiség mélyrehatóbb analízisét. Kemény G. Gábor arra utalt, milyen jól kiegészítették egymást az előadások, együtt adva az összképet. Módszertani szempontból is fontosnak tartotta A. Bartlová előadását, de hiányolta a cseh és a szlovák burzsoázia 8 Századok 1970/6.