Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

BESZÁMOLÓ 1117 eszközeivel kívánt élni. Az előbbi az elveszett területeket erőszakkal akarta visszahódítani, a nemzetiségieket erélyesen és gyorsan asszimilálni, az ennek részben vagy egészben ellenálló nemzetiségeket kiűzni s helyükbe külföldi magyarokat hazatelepíteni; a másik elhatárolta magát az erőszaktól, hogy erkölcsi jogalapja legyen a magyar kisebbségek megvédelmezésének követelésére. A bethleni korszak háttérbe szorította a fajvédő erőket, és a mérsékelt irányzatot tette hivatalossá. A türelmetlen irányzat hívei azonban ellenálltak, nem engedték maradéktalanul érvényesülni ezt az irányzatot, a közvéleményre is erős befolyást gyakoroltak, a kormány csak óvatos lépéseket tudott tenni. A revíziós törekvések végső fokon a történeti Magyarország teljes helyreállítására irányultak, de taktikai okokból elsősorban a határterületeken összefüggő tömegekben élő magyarság kérdését állították előtérbe, a német népiség -politika példáját is szem előtt tartva, ugyanakkor azonban aggodalommal nézve a dunántúli német településter.ületre irányuló német törekvéseket. A magyar kormányzat az egykori nemzetiségeknek autonómiát ígért a visszatérés esetére; Szlovákiának, Kárpátaljának és Erdélynek — teljes visszatérés esetén — területi autonómiát. A Magyar Szemle hasábjain 1928-ban ismertetett „Új Hungária" tervet a türelmetlen irányzat képviselői hevesen támadták, a nemzetiszocializmus Szálasi Ferenc-féle irányzatát viszont az 1935-ben meghirdetett „Hungária Egyesült Földek" terve kidolgozására ihlette. 1938 őszén a bécsi döntés többségében magyarlakta területeket csatolt Magyarországhoz, 1939 márciusában viszont Kárpátalja egész területét vehette birtokba, túlnyomórészt nem magyar lakossággal. A területi autonómia ígéretét Kárpátalja vonatkozásában be kellett volna váltani, a kormány be is nyújtott ilyen értelmű törvényjavaslatot, de ezt a türelmetlen irányzat ellenzése miatt levette a napirendről. Ennek hatására a Nyilaskeresztes Párt elvetette az autonóm nemzetiségi területek korábban hirdetett föderatív elvét és a személyi jellegű népcsoportautonómiák rendszerét kezdte propagálni. 1940 júniusában a párt ilyen értelmű törvényjavaslatot terjesztett be, azt remélve, hogy ezzel megnyeri a magyarországi német kisebbség népcsoportjogi követeléseit támogató német birodalom segítségét a hatalomért folytatott harcához. Az ekkorra már részletesen kidolgozott német népcsoportelmélet szerint azonban a birodalmon kívül élő németek a német birodalom által irányított és „védelmezett" nagy német népközösség tagjai, nem az illető ország szuverén módon kezelhető kisebbségei; olyan autonómia illeti meg őket, amely birtokában nagymértékben fellazíthatják az államhoz — melyben élnek — fűződő kötelékeket, s sorsukra a német birodalom gyakorol mindinkább döntő befolyást. A nyilasok törvényjavaslatát, amely Magyarország lakosságát 7 népcsoportba akarta szétosztani, a hazai közvélemény nagy felháborodással fogadta. A német kormányzat sem kívánt ilyen megoldást: kizárólag a német kisebbség kivételes helyzetét akarta biztosítani a népcsoportjog alapján. A nyilasok törvényjavaslatát azért sem látták szívesen, mert nem nyújtott kellő lehetőséget az elmagyarosodottak regermanizálására, a német „népiség" elkülönítésére. A magyar birodalmi gondolatot a nyilas törvényjavaslat által képviselt „hungarizmus" formájában sem látták szívesebben, mint a hivatalos „szentistváni állameszme" formájában. A második bécsi döntés alkalmával a német kormánynak, az újabb területgyarapodás ellenében, sikerült