Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

08 BESZÁMOLÓ iparnak újabb piacok után kellett néznie. A vámháború következtében az árucsere teljesen átstruktúrálódott és mennyiségileg mélypontra jutott. Ekkorra már Európában a gazdasági kapcsolatok is a közelgő háború erővonalai szerint rendeződtek. A csehszlovák kormány előbb aktívan részt vett a Tardieu-terv kísérletében, ennek kudarca után viszont Magyarország rovására ismét a kisantant két másik országa felé fordult. A gazdasági vezető körök nacionalista provincializmusa károsan hatott a csehszlovák külpolitikára is. Magyarország a válság után fel tudta használni a növekvő agrárárakat, a német tőke beáramlását, külkereskedelme növekedett. A német viszonylatban bevezetett clearing-rendszer viszont idővel nehézségeket is okozott, mert fölös behozatalra kényszerítette Magyarországot. Politikai aggodalmak is jelentkeztek a túlságos német befolyás miatt. Ilyen körülmények közt került sor 1936-ban az újabb kereskedelmi egyezmény megkötésére, ezzel vette kezdetét a hatodik szakasz. Ekkor már mindkét ország határozottan beilleszkedett a nagyhatalmak más-más csoportjába, s ez jellemezte az egyezményt is. Csehszlovákiában továbbra is érvényesült az ipari és agrárkörök belső harca, a kormányzat még szabadkereskedelmi fogalmakban gondolkodott és a clearinget szükséges rossznak tartotta. A magyar kormányzat viszont továbbra is az elszigetelődés politikáját részesítette előnyben. Az egyezmény nyomán megnőtt ugyan a külkereskedelmi forgalom, a csehszlovák kivitel Magyarországra nagyobb volt, mint a behozatal, az előírt mennyiségeket mégsem érték el, csak a nyersanyag kivitele nőtt meg, 1937-ben a félgyártmányokkal együtt a kivitel több mint 70%-át jelentette. Magyarországról a húskivitel Csehszlovákiába a másik kisantant ország hús exportjának a rovására növekedett, de magyar iparcikkek is jutottak Csehszlovákiába. Egészében azonban a két háború közti időszakra a kereskedelmi forgalom fokozatos csökkenése volt a jellemző, 1938-ban a csehszlovák behozatalban Magyarország már csak a hatodik helyet foglalta el. A gazdasági kapcsolatok után a politikai viszony kérdéseit tárgyalta összefoglaló formában Ádám Magda, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa „A magyar—csehszlovák államközi kapcsolatok a két világháború között" c. előadásában. Hangsúlyosan csak a korszak kezdő és befejező szakaszának a kérdéseit vizsgálta, és azt a kérdést állította a középpontba, vajon a szembefordulás a két állam közt szükségszerű volt-e; létezett-e más alternatíva. A szembefordulás egyik alapvető tényezője az volt, hogy a háború után Csehszlovákia a győztesek, Magyarország a legyőzöttek oldalán volt. A két állam társadalmi—politikai struktúrája is különböző volt; az ellenforradalmi magyar rendszer félt a csehszlovákiai polgári demokráciától. A csehszlovák kormányzat viszont a Horthyrendszer helyén szívesebben látott volna valamiféle demokratikusabb berendezkedést. Ugyancsak az eltávolodás irányában hatott a két országban eltérő nagyhatalmi befolyás. Ezt a nagyhatalmi befolyást azonban nem szabad abszolutizálni és mindenért felelőssé tenni; a dunai kisállamok felelőssége is nagy. Igaz, hogy éppen a nagyhatalmak behatása következtében az időnként megmutatkozó magyar vagy csehszlovák közeledési kísérletek nem voltak szinkronban. Viszont különösen a korszak elején a nagyhatalmi befolyás sokkal kevésbé volt jelentős, szemben a dunai államok állásfoglalásával. Éppen ebben a korszakban voltak meg valamiféle összefogás kedvező lehetőségei. A nagyhatalmi vetélkedés ugyanis még csak kibontakozóban volt,