Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

beszámoló 1109 Németország nem is játszhatott még benne szerepet. A többi nagyhatalom pedig éppenséggel pártolta ekkor az összefogást, akár a konföderáció szintjéig. Mindegyik terv valamennyi dunai állam (vagy néhányuk) összefogására törekedett, minden esetben függetlenül attól, hogy a győztesek vagy vesztesek táborába tartoztak-e. Valamennyi tervben szerepelt Magyarország. Ezeket a konföderációs terveket azonban valamennyi állam elvetette, a győztesek azért, mert a Monarchia restaurációját látták benne, a legyőzöttek, mert a status quo megmerevítését. A revízióellenes hatalmak joggal féltek attól, hogy a konföderáció érdekében Franciaország hajlandó lesz támogatni a trianoni béke rendelkezéseinek módosítását, ezért a konföderáció helyett később a kisantant létrehozását segítették. Éppen az előadó legújabb római és párizsi levéltári kutatásai tették ezt a megállapítást egyértelművé. A két királypuccs is szerepet játszott ebben, Anglia állásfoglalása is. Jugoszlávia és Románia elfogadta a kisantant létrehozására irányuló csehszlovák tervet. A francia kormány ekkor még egyenesen rosszallotta ezt, és helyette a közeledést sürgette. A francia külpolitika csak egy évvel később változott meg gyökeresen ebben a kérdésben. A kisantant létrejöttével az ellentét elmélyült. A felszínen Magyarország kénytelen volt ugyan a helyzetet tudomásul venni, s mérsékelte revíziós propagandáját. A gazdasági szempontok is a Magyarország és Csehszlovákia közti közeledést sürgették, különösen Magyarország esetében, amely az új határok közt nehezen talált magára. Tárgyalások indultak politikai kérdésekről is, Masaryk és Benes hangoztatták készségüket valamiféle méltányos rendezésre, ez azonban nem Horthy-Magyarországnak, hanem egy demokratikusabb kormányzatú országnak szólt, még bizonyos határkiigazításokról is szó esett. A magyar kormány azonban ugyanakkor szélsőséges revizionista terveiről tárgyalt egyéb hatalmakkal. A két királypuccs miatt végül a tárgyalások megszakadtak. A továbbiakban a kereskedelmi kapcsolatok a politikai ellentétek közepette is kibontakoztak, s csak a gazdasági világválság idejétől kezdve csökkentek. 1930-ban a csehszlovák kormány nem újította fel a kereskedelmi egyezményt, valóságos vámháborúra került sor. Ez különösen Magyarországot érintette súlyosan, és részben hozzájárult a Bethlen-kormány bukásához. Ezt a csehszlovák kormány örömmel fogadta. Ismét kedvező feltételek jöttek létre a közeledés számára. A Károlyi-kormány rugalmasabb, a realitásokkal inkább számoló politikája volt az egyik, hiszen az új kormány lazított valamelyest olasz és német kapcsolatain, nagyobb jelentőséget tulajdonított a gazdasági közeledésnek, ezt most már valamennyi dunai állam kormánya nem kizárólag az eddigi bilaterális formában, hanem regionális összefogás módján is szorgalmazta. A Tardieu-terv preferenciális rendszert kívánt megvalósítani, a Benes-terv vámuniót; számos egyéb terv is létrejött. Csehszlovákia politikai és gazdasági, Magyarország kifejezetten csak gazdasági megfontolásokból, nagy érdeklődést mutatott a terv iránt. Már a csehszlovák külügyminiszter budapesti látogatásáról volt szó. A közeledési törekvéseknek ez a szinkronja azonban csak igen rövid ideig tartott. A magyar uralkodó körök a dunai államokkal való gazdasági együttműködést jobbára csak átmeneti, ideiglenes megoldásnak tartották. A tervek azért is megbuktak, mert az adott pillanatban dunai összefogás Németország ellen lehetetlen volt. A Gömbös-kormány rögtön szembefordult az ilyen jellegű megoldással. Hitler hatalomrajutásával pedig a magyar—csehszlovák kapcsolatokban is gyökeres fordulat állt be.