Századok – 1976

Beszámoló - Mucsi Ferenc lást Jemnitz János - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka (-r. –l.) 1106/VI

BESZÁMOLÓ A Magyar—Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülésszaka A Magyar—Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 1976. április 5 — 9. közt Budapesten tartott XII. ülésszakán a tudományos vitaülés témája a két állam kapcsolata volt a két világháború közti időszakban, ill. a nemzetiségi ké rdés a két országban ekkor és a második világháború idején. Az ülésszakon mindkét részről 3 3 referátum hangzott el. Elsőnek Marta Romportlová, a brnói J. E. Purkynë-egyetem hungarisztikai és balkanisztikai kabinetjének munkatársa ,,A kereskedelempolitikai kapcsolatok a burzsoá Csehszlovákia és Horthy-Magyarország között, mint a két világháború közti időszak fejlődési tendenciáinak kifejeződése Közép-Európában" c. előadása hangzott el, amelyet a referens távollétében Richard Prazák olvasott fel. Bevezetőben utalt arra, hogy a korszak kezdetével és utolsó éveivel a történetírás eddig már sokat foglalkozott, a közbenső évek feldolgozása viszont hiányos. A szerző levéltári kutatásai alapján voltaképpen a gazdasági kapcsolatok egész fejlődéséről áttekintést adott, különös tekintettel a kereskedelempolitikára, amely a legérzékenyebben reagált a nagypolitika változásaira. A gazdasági kapcsolatokat eleve meghatározta az a körülmény, hogy a két ország olyan nagyobb közösségből vált ki a háború végén, amelyhez eltérően viszonyult addig. Ez állandó feszültséget és ellenérzést okozott. Ugyanakkor a két ország megelőzőleg a Monarchia gazdasági egységében foglalt helyet, tehát bizonyos gazdasági koegzisztenciában élt. A kapcsolatok alakulását a szerző hat korszakra tagolta. Az egész korszakra jellemző, hogy az uralkodó osztályok — szűk nacionalista szempontokhoz igazodva elszigetelődésre, a korábban kialakult kapcsolatok leépítésére törekedtek. Az első szakaszra, amely 1918-tól 1920-ig tartott, s amikor a végleges határ kialakításáért még éles harc folyt, a kapcsolatok spontán alakulása volt a jellemző; a korábbi fejlődés folytatásaként az árucsere nagy volumenű volt (többszöröse a harmincas évekbelieknek). Ám az 1919 októberében kötött egyezmény csehszlovák részről már azt a tendenciát tükrözte, hogy, a külkereskedelem erőteljes szabályozásával, Bécs és Budapest egykori gazdasági vezető szerepét igyekezett visszavonhatatlanul felszámolni. A trianoni szerződés aláírása után a csehszlovák kormány árucsereforgalmi egyezményt ajánlott fel, a magyar kormány azonban ezt a néhány árura kirótt tilalom feloldásához kötötte, s így nem valósult meg. A gyakorlat azonban mégis mindkét oldalon még eléggé liberális volt. A trianoni békeszerződés súlyos jóvátételi kötelezettségeket rótt Magyarországra, a magyar uralkodó osztályok nemcsak az új határ miatt érezték érdekeiket sértve, hanem a külföldi tőke befolyása ellen hozott csehszlo-