Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1101 ségről való gondoskodás mellett. A vegyesbizottságok működése ellen sok panasz merült fel, s az 1707-es ónodi országgyűlésen Rákóczi ismét kénytelen volt foglalkozni a valláskérdéssel. A panaszok orvoslására a fejedelmi tanács tagjaiból hoztak létre két bizottságot. Az előadó befejezésül arról szólt, hogy Rákóczi a szécsényi országgyűlés határozatának megfelelően száműzte az országból a jezsuita rendet, mivel az ч nem szakadt el az ausztriai rendtartománytól és nem tett esküt a konföderációra. A vallásbéke eszményét képviselve, Rákóczi megelőzte korát, de teljes megvalósításához nem volt ereje az adott körülmények között. Borovi József, a budapesti római katolikus Hittudományi Akadémia professzora, Rákóczi világképe és a vallás című korreferátumában megállapította: Rákóczi a magyar katolicizmus egyik legérdekesebb egyénisége. Keresztény, vallásos világnézetének alapjai és fejlődése Vallomásai-ból ismerhető meg. Világnézeti fejlődése életének Bécsig, majd Párizsig és végül Rodostóig tartó három szakaszára osztható. Az első szakaszban rendszeres vallásos életet élt, ez azonban Bécsben hanyatlásnak indult. A második szakaszban elsősorban nemzeti, történeti, hazafias gondolatok foglalkoztatták; fő gondja az ország szabadságának biztosítása volt. A haza érdekét a felekezeti érdek fölé helyezte. Hazafiassága és vallásossága nem került egymással ellentétbe. Életének harmadik szakaszában ismét vallásos világnézete kerekedett felül, — hazafias felfogása változatlan megtartásával. Fabinyi Tibor, a Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia professzora, Rákóczi diplomáciájának valláspolitikai vonatkozásai címmel tartott korreferátumot. Mint rámutatott, Rákóczi elsősorban a protestáns rendek képviselőit használta fel diplomáciai küldetésre. Ennek oka, hogy az ország túlnyomó többségében protestáns volt, a protestáns középnemesség és városi polgárság jelentős gazdasági súlyt képviselt, jórésze magas kulturáltságú és konstruktív felfogású volt, ugyanakkor az európai államok jelentős része protestáns uralkodók irányítása alatt állt, Rákóczinak pedig elsőrendű érdeke volt, hogy rokonszenvet, támogatást, sőt esetleg szövetséget szerezzen. A porosz kapcsolatról szólva, az előadó rávilágított arra, hogy I. Frigyeshez Rákóczi 1704 elején a református Ráday Pált és az evangélikus Okolicsányi Mihályt küldte. A követutasításukban szereplő előterjesztésük a következő volt: I. Frigyes ne ítélje el a szabadságharcot és ne segítse a császárt; támogassa továbbá a szabad királyválasztást, valamint a protestánsok vallásszabadságát biztosító szövetség megkötését és a protestáns fejedelmek ligájába való felvételt. E. D. Jablonski, Comenius unokája, I. Frigyes udvari lelkésze 1711-ig figyelemmel kísérte a szabadságharcot és levelezésben állt Rákóczi követeivel. A. H. Francke hallei professzor is rendkívül érdeklődött a szabadságharc iránt, személyes megbízottja többször is járt Magyarországon. Ami az angol—holland kapcsolatot illeti, Stuart Anna angol királynő Ausztria és Poroszország bevonásával törekedett Franciaország elleni koalícióra, ezért Angliának és Hollandiának nem volt érdeke, hogy a magyar szabadságharc erőket vonjon el Ausztriától, ugyanakkor ez a két hatalom elő akarta mozdítani a magyar protestantizmus helyzetének kedvezőbb alakulását. Ebben az értelemben tevékenykedett közvetítőként a szabadságharc békeértekezletein lord George Stepney angol és Jacob Jan van Hamel Bruyninx holland követ Bécsben. Az előadó ezután Ráday és Okolicsányi 1704 eleji követ járásáról szólt a lengyelországi svédkirályi táborban, majd az evangélikus rendek konzisztóriumának 1705-ös újabb követjárásáról, amelyek azonban