Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

1102 zachae józsef vígasz nyújtásnál többet nem eredményeztek. Mivel IV. Frigyes dán király 1705 óta katonai segítséget nyújtott a bécsi udvarnak, a dán kapcsolat Ráday -nak a protestáns rendek nevében a dán segélycsapatok kivonására irányuló kérelme volt. Befejezésül Brenner Domokos római katolikus apát 1707-es római követjárásáról beszélt az előadó, kiemelve, hogy a küldetés a magyar nemzet igazának pápai elismerésére irányult, amelynek megnyilatkozása a pápai áldáís mellett a magyar király apostoli jogainak Rákóczira való átruházása/ lett volna. Ez rábírta volna a magyar főpapokat a konföderációhoz való csatlakozásra. Róma azonban minden feltétel nélkül a Habsburgok oldalán állt, és Brenner követjárása sem tudott változtatni ezen a tényen. Rosdy Pál, az Esztergomi Prímási Levéltár igazgatója, A janzenizmus a legújabb teológiai megvilágításban című korreferátumában kiemelte, hogy komplex dogmatikai, erkölcstani és politikai mozgalomról van szó a janzenizmus esetében. Ez a mozgalom nevét megalapítójáról, Jansenius (1585—1638) holland püspökről kapta, akinek főműve az 1640—41-ben megjelent Augustinus című alkotás volt. Dogmatikája protestáns hatást mutatott, elvetette az értelem funkcióját a teológiában, szerinte a hittudomány csak a Szentírásra ós az egyházatyákra támaszkodhat; az emberiség bűnös vágyaknak alávetett, szabadságát a megváltott ember sem nyeri vissza, mivel Isten csak a választottaknak ad kegyelmet; mindez a szentségek vételének rigorizmusát eredményezte. Erkölcstana az Isten akaratával a szeretet általi bensőséges azonosulást állította a középpontba. Ami a politikát illeti, ez a mozgalom szembefordult a pápai tévedhetetlenséggel és a szerzetesrendekkel; a pápával szemben a püspökök tekintélyét hangsúlyozta, és támogatta az állam szuverén befolyását az egyházra. Ilyenformán a janzenizmus az abszolutizmus támasza volt, és többek között a jozefinizmus is gyümölcse volt. Bár ennek a mozgalomnak a közvetlen hatása az 1730-as években végetért, szelleme továbbélt, és többek között a közelmúlt II. Vatikáni Zsinaton is jelentkezett hatása a szentírásmagyarázathoz való visszanyúlásban, az egyházi autonómia elismerésében, a nemzeti nyelvű liturgia megvalósításában, az ökumenizmusban. A janzenizmussal szemben ma sincs egységes teológiai szemlélet, a rigorizmust azonban ma is az egész római katolikus egyház elveti, s összességében negatív jellegű e mozgalom megítélése. Ladányi Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárának igazgatója (Budapest), A vallási türelem eszméje a Rákóczi-szabadságharcban című korreferátumában hangsúlyozta, hogy a Rákóczi-szabadságharc nem vallásháború volt, de igen nagysúlyú politikai kihatásai miatt elsőrendűen fontos kérdést jelentett a vallásügy, amelyet Rákóczinak meg kellett oldania. Rákóczi toleráns magatartást követett, amely a szécsényi országgyűlés vallásügyi tárgyalásaiban és törvényhozásában kulminált. Általános nézet, hogy Rákóczi vallási türelmessége politikai meggondolásból fakadt, mivel a haderő túlnyomó része protestáns volt, ezért tehát orvosolnia kellett a protestáns sérelmeket. Esze Tamás kandidátus mutatott rá, hogy a vallási béke szembenálló erők kényszerű kiegyezése volt, amelynek egyetlen biztosítékát Rákóczi személye jelentette. Az előadó ezután arról szólt, hogy Rákóczi egész belpolitikai tevékenységét az erők egyesítése jellemezte, és e tekintetben jelentős volt a különböző vallásfelekezetek kibékítése. Gondolkodását befolyásolták a családi hagyományok, elsősorban az erdélyi toleráns valláspolitika. Neuhaus-i neveltetése