Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1099 Délután került sor a negyedik ülésre Köpeczi Béla akadémikus elnökletével. Esze Tamás kandidátus, a Református Egyház Tudományos Gyűjteményei ny. főigazgatója, A Rákóczi-szabadságharc valláspolitikája címmel tartott előadást. Mint bevezetőjében leszögezte: Rákóczi valláspolitikájának csak az akkori Magyarországon a protestánsokat érintő mozzanataival kíván foglalkozni, mivel Erdélyben lényegesen eltérő vallás- és egyházpolitikai rendszer volt. A négy recepta religio rendszerében ugyanis a református vallás uralkodó szerephez jutott, hatalma pedig a görögkeleti románok patronátusa által még nőtt. Magyarországon 1608 óta a Bocskai-felkelés eredményeképpen országos törvények által engedélyezett vallásszabadság volt. Ez a vallásszabadság azonban a katolikus Habsburg-uralkodóházzal szemben később is Erdély fegyveres támogatására szorult. A protestánsokat védő jogalkotást ilyen körülmények között terjesztette ki és tetőzte be az 1647. évi országgyűlés. Erdély elerőtlenedésével párhuzamosan azután a bécsi kormányzat elérkezettnek látta az időt a korábbi vallásügyi törvények érvénytelenítésére, a magyar protestantizmus likvidálására. A válság az 1662-es országgyűlésen robbant ki, amelyet a protestáns gravámenek tárgyalásának sikertelensége miatt a protestáns követek elhagytak. Ezután Bársony György katolikus püspök Speculum Hungáriáé és Veritas toti mundo declarata című sugalmazott röpirataiban félhivatalos jellegű kormányprogramként bejelentette és igazolta a totális ellenreformációt, a protestáns vallásszabadság felszámolását. Ez az egyházi irányzat aktuális politikai törekvéssel ötvöződött: a bécsi kormány hatalmi aspirációja Magyarország vonatkozásában feltételezte a protestantizmus megtörését, ugyanakkor a protestantizmus a Habsburg-abszolutizmus ellen támadva-védekező magyar rendiség természetes szövetségese volt. A katolikus főurak Wesselényi-féle összeesküvéséből így bontakozott ki minden ízében protestáns ideológiájú és tendenciájú köznemesi akció, amely a kuruc nemzeti ellenállás kezdetét jelentette. Ez az ellenállás a prédikátorok 1674-es perbefogásával és gályarabságra ítélésével még fokozódott, 1678-ban pedig Thököly vezetésével kirobbant az első kuruc szabadságharc. Az ellenreformáció első támadása kudarccal végződött, I. Lipót 1681-ben az 1647-es vallási törvények érvényességének elismerésére kényszerült. Fordulópontot a török kiűzése jelentett, különösen mivel Thököly is a törökkel együtt szorult ki az országból. A bécsi udvar ekkor ismét előtérbe helyezte Magyarország beolvasztását a birodalomba, és ennek érdekében igyekezett megvalósítani az egyhitű ország koncepcióját. I. Lipót akaratának megfelelően az 1687-es országgyűlés elvetette a vallásszabadságot, a protestáns vallásgyakorlatot szabályozó 1691-es Explanatio Leopoldina pedig az ország protestánsainak többségét törvényen kívül helyezte. Egy 1701. évi rendelet a töröktől visszahódított területeken csakis a katolikus vallás szabad gyakorlását engedélyezte, és ez az itteni protestáns magyar lakosság nyílt üldözését jelentette. A jezsuiták vezette totális ellenreformáció kihívta a protestáns nemesek ellenállását, és ezekhez parasztmegmozdulások társultak. így a Rákóczi-szabadságharc kitörésében nagy része volt a vallási nyugtalanságnak. Rákóczi arra törekedett, hogy kiegyenlítse a vallások viszályát, elhatárolta magát — katolikus világnézete ellenére — kora politikai katolicizmusától, és elítélte az ellenreformáció erőszakos cselekedeit. Rákóczi meggyőződéséhez katonai érdek és politikai belátás társult, mivel hadseregének