Századok – 1976
Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V
1098 zachae józsef ban is egységesebbé tette a normarendszert. Ez a rövid korszak azonban a szó- és kifejezéskészletet nem tudta megfelelő módon gyarapítani, szakmai jellegű tárgyak, jelenségek és hivatalos fogalmak megnevezése még idegen nyelveken, főleg latinul történt. Összefoglalásként megállapította: „Irodalmi nyelvünk teljes kialakulását a felvilágosodás és a reformkor hozza meg, de az ehhez vezető úton jelentős, sőt nélkülözhetetlen állomás volt mind a társadalmi hatóerő, mind a belső struktúra szempontjából a Rákóczi-szabadságharc kora." Varga Imre kandidátus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Rákóczi alakja a kuruc költészetben című korreferátumában megállapította, hogy az ország függetlenségéért, a szabadságért alapvetően két osztály, a nemesség és a jobbágyparasztság küzdött. A nemesség azonban az ország függetlenségén túl saját rendi kiváltságaiért, a jobbágyság a földesúri és katonai szolgáltatásoktól való szabadulásért harcolt. Rákócziban mindkét osztály a maga céljához hozzásegítő vezért látta. A jobbágyság céljait és a hajdúszabadság reményében való csalatkozást az 1705 őszén, telén keletkezett Két szegénylegény beszélgetése és Szegénylegény-ének című versek mutatják. Míg előbbiben panaszuk alázatos, tiszteletteljes hangon előadott, utóbbiban keserű kitörés van a nemesi vezetés ellen. A jobbágyok folyamodványaiból, kérvényeiből nyert Rákóczi-kép Istentől küldött vezért mutat, akit szeretettel fogadnak, mivel megszabadítja őket az idegen és földesúri elnyomástól. A hajdúszabadság késése miatt azonban a bizalomvesztés hangja válik uralkodóvá. Kezdetben a kuruc verseknek agitációs céljuk is volt; amikor Rákócziról beszéltek, az összefogást célozták. A korabeli versek Rákócziban ugyanakkor bemutatták az ügyes, bátor hadvezért is, akit Isten rendelt és segít. A nemesi dicsőítő-énekek 1707 tájától szaporodtak, s ezek a barokk költészet modorában, nagy ősök méltó sarjaként üdvözölték a fejedelmet. Rákóczi alakja rövidebb latin versekben is felvillant, mint Magyarország fejedelme és szabadítója. A nép a szatmári békét követő nyomorúságban idézte fel ismét a Rákóczi alakját a szabadságharc fénylő csillagaként. A korreferátumok elhangzása után Vörös Imre, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa a Rákóczi-szabadságharc és a korabeli katolikus nemzettudat kérdésével kapcsolatban a magyar szentek tiszteletéről beszélt felszólalásában. Kiemelte az Árpád-házi szentekhez kapcsolódó királyi hűséget és bizonyos patriotizmust, amelyhez török- és kurucellenes tendencia társult. Bán Imre válaszában megköszönte a kiegészítést, és hozzátette, hogy a magyar szentek tisztelete az 1711 utáni magyar történeti tudat alakulásában jelentős. Az elnöklő R. Várkonyi Ágnes zárszavában a különböző felszólalásokban elhangzottakat úgy összegezte, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején összegeződtek az előző korszak művelődési tendenciái, ugyanakkor azonban Rákóczi államának művelődéspolitikája, különösen az anyanyelvi műveltség, a vallásszabadság, a természettudományos képzést és európai műveltséget szorgalmazó oktatáspolitika, a művészetpártolás és a lakosság, a hadsereg tájékoztatása vonatkozásában rendkívül sokat tett a magyar és az ország más nyelvű rétegeinek további fejlődése érdekében. *
