Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1097 nyok miatt a művészetek terén csupán átmeneti fellendülésről lehetett szó. Rákóczi irodalompolitikája ugyanakkor szorosan összefüggött az önálló magyar államiság visszaállításának gyakorlati megvalósításával, így ez új korszak ígéretét hordozta magában. Rákóczi fejedelmi udvara vált a nemzeti kultúra és művelődés központjává, és a magyar ifjúság valóságos nevelőintézménye lett. Rendkívüli fontosságú volt a magyar államnyelv és gyakorlati írásbeliség. A fejede1

mi kancellária súlyának növekedésével kiemelkedő szerephez jutott a köznemesség hivatali literátus rétege, és létrejött a politikai udvari irodalom szervezeti kerete. A szabadságharc idején nagy szerepet játszott a hagyományokat felhasználó, megújult politikai publicisztika, jelen volt emellett a levélirodalom, üdvözlő oráció-irodalom, hazafias imádságirodalom, egyházi szónoklat, diárium- és naplóirodalom, önéletírás. A kuruc vitézi költészet is politikai töltésű volt mind a nemesi, mind a népi ágazatban. A kuruckori drámaírás az iskoladráma szintjén a régi formai-műfaji hagyományt szintén új tartalommal és szemlélettel folytatta. A különböző műfajokban keletkezett irodalmi alkotások hiteles képet adnak Rákócziról és a szabadságharcról. Rákóczi e rövid, de kiemelkedő jelentőségű irodalmi periódus vezéralakja is volt. Emlékiratai, Vallomásai a magyar barokk memoárírás csúcsára emelik, de emellett államelméleti, meditációs és más műveket is alkotott. Rákóczi életművéhez számos ponton kapcsolódik Mikes Kelemen irodalmi, fordítói tevékenysége, amelyből kiemelkedik a Törökországi Levelekben meghonosított új irodalmi műfaj. Szathmári István, a nyelvtudományok doktora, egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja (Budapest), A magyar nyelv a szabadságharc idején című korreferátumában először a nyelvtudománynak a kuruc kor nyelvének elemzése terén mutatkozó adósságáról szólt. Kiemelte annak a kérdésnek a fontosságát, hogy mit jelentett a Rákóczi-szabadságharc a magyar irodalmi nyelv, a nyelvi normarendszer kialakulásának folyamatában. Ezután elméleti síkon megállapította: az irodalmi nyelv nemcsak a szépirodalomban használatos nyelvet, hanem általában az igényesebb írásbeliséget jelenti; a gazdasági, társadalmi, politikai, művelődésbeli tényezők hatására merül fel az igény a nyelv egységesülésére és normalizálódására; előbb a formai, majd a tartalmi jelenségek egyes változatai választódnak ki és terjednek el. A magyar nyelv fejlődésében a nyelvi egységesülés és normalizálódás intenzívebben a 16. század második negyedében indult meg, és a 17. század végére alakult ki az északkeleti, azaz Kassa—Sárospatak—Debrecen környéki nyelvjárásból, döntően e terület református iskolái, főiskolái hatására formai, azaz helyesírási, hangtani és alaktani tekintetben. A tartalmi, vagyis szókészleti, frazeológiai, mondattani és stilisztikai jelenségek terén ezzel szemben legfeljebb csak kezdeti lépésekről lehet beszélni, a szó- és kifejezéskészlet még rendkívül szegényes volt. A formai normarendszer is csak a legműveltebbek szűk körében terjedt el. A Rákóczi-szabadságharc hozzájárult a kialakult normarendszer erősítéséhez, terjedéséhez a társadalmipolitikai viszonyok módosulása és az anyanyelvi műveltség emelkedése következtében, elsősorban az írásbeliség magyarrá válásával, az irodalom fellendülésével. Mivel pedig a szabadságharc stabil bázisa nyolc éven át Felső-Magyarország és az ország északkeleti része volt, valamint Rákóczi hadseregének kilenc tizede protestánsokból állt, ez is erősítette az irodalmi nyelvet, ahogyan ez a fennmaradt írások vizsgálata alapján egyértelműen bizonyítható. A Rákóczi-szabadságharc néhány korábban még ingadozó jelenség vonatkozásá-