Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

1096 zachae józsef gyan ezt II. Rákóczi Ferenc személyiségfejlődése is mutatja. Rákóczi gyermekkori negatív tapasztalatai tükröződtek oktatáspolitikai intézkedéseiben. Az 1706-os Responsio-ban kifejti a jezsuiták iskolából való kivonulásának jelentőségét, mivel ez lehetővé teszi az állam számára fontos tananyag taníthatóságát. Kivételként mégis a nagyszombati egyetemen a szabadságharcot üdvözlő magyar jezsuiták kezében hagyta az oktatást. Rákóczi emellett a hajdani neves protestáns kollégiumok visszaállításával és támogatásával előremutató nevelés- és oktatáspolitika kialakítására törekedett, mivel az iskolázás ügyét elsőrendű állami feladatnak tekintette. Vallási türelmi politikájának megfelelően a felekezetek egyenlő iskolaállítási jogot kaptak, és ez az ország valamennyi nemzetisége számára is tanulási lehetőséget biztosított. A földrajz-és a nem Habsburg-szellemben történő történelemoktatás mellett szorgalmazta a matematika, sőt a korszerű fizika tanítását is. Az előadó ezután példákat említett Rákóczi iskolapolitikai intézkedéseiből. Az 1687-ben feldúlt eperjesi evangélikus kollégiumot újjászerveztette, miután a város 1704-ben a szabadságharc ellenőrzése alá került. A kurucpárti és ezért 1707-ben elüldözött nagyenyedi református kollégiumot Nagybányán telepítette le, 1709-ben pedig segítette Nagyenvedre való visszatérését. Már 1703-ban intézkedett a sárospataki református kollégium helyreállításáról, amely 1705-től régi helyén működhetett, és amelyet Rákóczi a szabadságharc folyamán mindvégig támogatott. Befejezésül az előadó így zárta fejtegetését: Rákóczi mélyen érdeklődött a nevelés és oktatás kérdései iránt. Következetes, haladó kulturális politikát valósított meg, és így harcolt az iskolázás haladó formáinak megteremtéséért is. Ezután Galavics Géza, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, Rákóczi művészeti politikája című korreferátumára került sor. Az előadó kiemelte, hogy bár a szabadságharc korában sok műalkotás keletkezett, Rákóczi megbízásából és a vele való kapcsolatból aránylag kevés származik. Ezek alapján mégis ábrázolható a művészetekről vallott felfogása, művészetpártolása. Rákóczi házassága idején nem különbözött osztálya tagjaitól, s ezt az általa megrendelt műalkotások is tükrözik. A szabadságharc vezérévé válva azonban mecénásságának jellege is megváltozott, kulturális felfogásában a művészetek sajátos szerepet kaptak, mint közvetlenül vagy közvetve a szabadságharc céljainak terjesztői. A kortársak számára a képekben elmesélt történelem jelentette a szabadságharc ideológiájának műalkotásokkal való terjesztését. Ezek művészi jelentősége csekély volt a szabadságharc elején. Változást Daniel Warov svéd pecsét- és éremvésnök 1705—1707-es munkássága jelentett a fejedelem udvarában. Három érme egyúttal Rákóczi elképzeléseit is tükrözte, egyik oldalukon a fejedelmet ábrázolta, a másikon allegórikusan a szabadságharc egy-egy mozzanatát. Rákóczi további művészek önkéntes érkezését is várta udvarába. Kiemelkedő jelentőségű volt még Mányoki Ádám ott-tartózkodása, aki 1708-ban festette első Rákóczi-portréját, majd még további két festményt készített a fejedelemről. Hopp Lajos kandidátus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője, A Rákóczi-szabadságharc és emigráció irodalmi törekvései című korreferátumában megállapította: a Rákóczi-szabadságharc irodalma a barokk hosszúra nyúlt korszakának egy meghatározott szakaszában keletkezett, s ebben gyökeredzett az emigráció irodalma is. Ez a szakasz sűrítette az egész korszak tendenciáit, de új vonásokat is tartalmazott. A súlyos háborús viszo-