Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1095 abszolutizmus között. Megállapította, hogy a nemzeti abszolutizmust megvalósító Rákóczi reformer volt, aki sokat tett a jogok és terhek igazságosabb elosztása érdekében. Ezért meggyőződése, hogy Magyarország sorsa sokban másként alakult volna, ha győz a Rákóczi-szabadságharc, de Rákóczi nem lépett volna túl a feudalizmus keretein. H. Lehmann, az NDK Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa (Berlin) felszólalásában olyan kifejezések korabeli értelmezésével foglalkozott, mint haza, szabadság, szabadságharc, rebellió, alattvalói kötelesség, ellenállási jog, polgárháború. N. Kiss István kandidátus, a Mezőgazdasági Múzeum tudományos főmunkatársa az 1708. évi jobbágyhatározatokhoz szólt hozzá. Mint rámutatott, a jobbágyoknak a szabadságharcban való fegyveres részvétele oly nagyarányú volt, hogy felszabadításuk csak a feudális rendszer felrobbantásával lett volna megvalósítható. Ezután arról szólt, hogy Rákóczi nemzeti abszolutizmust akart megvalósítani, az osztályellentétek kiegyenlítésével nemzeti egységet kívánt létrehozni. Hunyadi István, a Tudományos Kutatás Nemzeti Központja tudományos munkatársa (Párizs) azt a kérdést vetette fel, mi okozta a szabadságharc alatt az erdélyi szászok, délvidéki rácok és horvátok távolmaradását. A továbbiakban a Rákócziról alkotott kép változásairól szólt. R. Várkonyi Ágnes válaszában a felvetett kérdések közül kettővel foglalkozott. A hajduszabadságról megállapította: Rákóczi kereste a megoldás új lehetőségeit, az erre tett lépéseit az új államhatalom összefüggéseiben kell vizsgálni. Katonaszabadság és jobbágypolitika az államhatalom és társadalmi harcok síkján sok vonatkozásban széles kapcsolatban áll egymással. Ugyanakkor azonban Rákóczi jobbágypolitikája külön nagy fejezete a fejedelem államépítő munkájának. A rendi állam vagy abszolutizmus kérdését illetően leszögezte, hogy a szabadságharc állama tendenciájában az abszolutizmus felé haladt, de a közép-kelet-európai fejlődés sajátosságai szerint. Benczédi Ijászló elnöki zárszavában hangsúlyozta annak tudományos jelentőségét, hogy az ülés vitával zárult, és kiemelte: ez előre viszi a további kutatást. Saját véleményét kifejtve, kételkedését fejezte ki, hogy Rákóczi az abszolutizmust képviselte volna, mert nincsenek tisztázva az alapfogalmak, hogy ti. mi a rendiség és mi az abszolutizmus. A tudományos ülésszak harmadik napján, május 26-án, R. Várkonyi Ágnes elnöklésével Bán. Imre, az irodalomtudományok doktora, egyetemi tanár (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen), Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség címmel tartotta meg előadását. (Szövegét lásd: az 1052— 1069. lapon.) Előadásához elsőként Földes Éva, a neveléstudományok doktora, az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója Rákóczi iskolapolitikája című korreferátuma hangzott el. Az előadó a 17. század második felének magyar nevelésügyéről megállapította, hogy Apáczai Csere János 1659-ben bekövetkezett halálával végetért a rövid virágkor. Hatása azonban továbbélt, Comenius munkáit újra kiadták, tanítványai működtek, sorra jelentek meg az anyanyelvű olvasókönyvek. A pozitív tendencia és az úttörő kezdeményezés a század utolsó évtizedeiben azonban a protestánsok üldözése következtében nem érvényesülhetett folyamatosan. Visszahúzó erőt képviselt az ellenreformációt és a Habsburg-politikát támogató jezsuita iskola is. A rideg, merev nevelési rendszer mégis sokszor éppen ellentétes hatást ért el, aho-