Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

1092 zachae józsef szerint menetből kellett megalakítani. Ez különböző, igen bonyolult fordulatok és kanyarodások végrehajtását is feltételezte. Mindez azt mutatja, hogy ennek a taktikának az elsajátítása rendkívül alapos, fegyelmen alapuló kiképzést követelt, és ezt csak feszes szervezettségű hadseregben támadhatatlan tekintélyű tisztek és altisztek tudták biztosítani. A gépszerű taktikától idegen volt a gondolkodás és a meggyőződésbeli motiváció, ez a társadalomból kihullott elemekből álló zsoldoshadseregtől is távol állt. A kuruc hadsereg regularizációjának kérdésére áttérve az előadó rámutatott, hogy a szabadságharc népi-nemzeti kezdeményezésre indult, népi származású tisztek vezetésével, akik nem tudtak parancsnokolni. Ezeket azért nemes tisztekkel kellett felváltani, ám a nemesek sem voltak jártasabbak a hadtudományban. Emellett hiányoztak a képzett, fegyelmet és rendet tartani tudó altisztek is, és ez annál is súlyosabb volt, mert a kiképzést ők irányították. A csupán rövid fegyverszünetekkel megszakított hadakozás közben egyébként is lehetetlen volt kiképzést folytatni, pedig ez a fegyelmet is erősítette volna. A kuruc hadseregnél a gépszerű taktikából fakadó lélektani támasz is hiányzott. Ez magyarázza a nyílt csaták lefolyását: a lelkes lendülettel meginduló és jelentős kezdeti sikerekkel járó kuruc támadás primitív hiba vagy zsákmányolás miatt megtorpant, a császári ellentámadás pedig pánikot és fejvesztett menekülést keltett. A reguláris hadviselés előnye volt az is, hogy szabályai és metódusai szinte automatikussá tették a csatatéren való működést, és ez a hadvezérnek lehetőséget adott, hogy a tervezésre és döntésre koncentráljon. A kuruc hadsereg esetében Rákóczinak személyesen kellett hadait csatarendbe felállítani, s ha erre nem volt lehetősége, egészen más lett a csata kimenetele, mint ahogyan elképzelte. A csata irányítására pedig egyáltalán nem volt lehetősége, mert a harc kezdetével hadserege irányíthatatlan tömeggé vált az automatizmusok hiánya következtében. Befejezésül az előadó arról szólt, hogy a portyázó harcnak is megvoltak az automatizmusai és metódusai, s ezeket a kuruc tisztek és katonák mesterien uralták, míg a császáriak számára ezek maradtak idegenek. A portyázó harcban megnyilvánuló kuruc fölény tette lehetővé, hogy a szabadságharc nyolc évig folyhasson. Käfer István kandidátus, az MTA Kelet-európai Irodalomtörténeti Tanszéki Kutatócsoport tudományos főmunkatársa A nem-magyar népek részvétele a szabadságharcban című korreferátumában kiemelte, hogy a Rákóczikori Magyarország nem-magyar népeinek magatartását tekintve legharmonikusabb a magyar - szlovák kapcsolat volt. E két nép szoros egysége főképpen a 150 éves török uralom folyamán alakult ki. A szabadságharchoz csatlakozás részükről természetes jelenség, hasonlóan a kárpátaljai ukránoknak a kuruc táborhoz való tartozásához. Az eltérő történelmi fejlődés miatt más jelleggel ugyan, de hasonló együttműködés alakult ki Erdélyben is a magyarok, szászok és románok között. A szerbek és horvátok ezzel szemben a pravoszláv és osztrák befolyás miatt, a török közelében, távol a szabadságharc gócától, általában negatívan foglaltak állást a szabadságharccal szemben. A szlovák nyelvű kuruc hagyományok a magyaréval azonos keletkezésűek és jellegűek. A népdalok gyakran kétnyelvűek. A szabadságharc idején keletkezett szlovák nyelvű irodalmi alkotások a közös szabadságküzdelemről tudósítanak; ez a harc a két nép közös öröksége. A szlovák nyelv a fehérhegyi csata után a Felső-Magyarországra menekült cseh literátorok hatására