Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1083 „Magyarország esetében államiságának helyreállításáról volt szó, — mondotta az előadó —, azonban korántsem annak régi formájában, hanem új társadalmi-politikai alapon, jóllehet a feudális rend fenntartásával, de úgy, hogy a paraszti és városi rend fejlődése számára legalább a minimális lehetőségeket biztosítsa a földesúri önkény korlátozásával." Rákóczi nagysága éppen abban rejlik, hogy a kornak ezt a követelményét megértette. A magyar állam szempontjából alapvető kérdés volt a birtokos nemesség és a jobbágyparasztság egymással ellentétes érdekeinek összehangolása. Rákóczi ezt is megértette, 1703 szeptemberi pátensével felszabadította a katonáskodó jobbágyokat terheik alól, és megtiltotta a földesuraknak, hogy mértéken felüli terhekkel sújtsák a jobbágyokat. Rákóczi politikai koncepciójának sarkköve az általános adóteher bevezetése, valamint a megye politikai hegemóniájának megtörése volt, jóllehet ezeket nem tudta megvalósítani. A társadalom átszervezésének szociális és politikai problémája mellett fontos kérdés volt az egyes etnikumok egymáshoz való viszonya, amely közvetetten a valláskérdésen keresztül jelentkezett. A Habsburg-hatalom a pravoszláv hitűek megosztására használta fel a görögkatolikus egyházat, amely Kárpátalján a szabadságharc előestéjére honosodott meg. Sokéves vita folyt abban a kérdésben, hogy kinek áll jogában felszentelni a munkácsi görögkatolikus püspököt, az esztergomi érseknek vagy a kijevi metropolitának. Rákóczi ezt a kijevi metropolitától kérte. A kárpátaljai ukránok és az erdélyi románok megtalálták helyüket a magyar szabadságharc hadseregében és nagy számban csatlakoztak a kurucokhoz. ,,Az egész szabadságharc folyamán a kuruc sereg alapvető bázisát a királyság északkeleti vidékén lakó ruszin, szlovák, román és magyar lakosság szolgáltatta, — folytatta az előadó —. A szabadságharcos hadseregnek ez az összetétele, amelyben a magyarokkal együtt ezerszámra harcoltak a fentebb felsorolt népek fiai, pontosan tükrözi annak a vidéknek az etnikai képét, ahonnan a szabadságharc erejét merítette." Ezzel szemben megállapította az előadó, hogy a délvidék szláv lakossága, elsősorban a határőrvidék szerbjei a Magyarország ellen fellépő császári hadak támaszát képezték, bár Rákóczi őket is megkívánta nyerni a szabadságharcnak, felhívásain kívül megbízottakat küldött Szlavóniába, Horvátországba, sőt Boszniába is. Már 1703-ban fegyverbe szólította őket, s cserében a földesúri szolgáltatás és az állami adók alóli felszabadulást, sőt további privilégiumokat kívánt számukra biztosítani. Befejezésül a nemzetközi jogi elismerés hiányáról, a katonai kudarcokhoz járuló kiéleződő osztályellentétekről szólt az előadó, amelyek következtében a nemesség nagyobbik része a Habsburgokkal való megalkuvásra hajlott. A hazai korreferátumok sorát Wellmann Imre, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettese nyitotta meg Magyarország demográfiai képe a 18. század elején címmel. Szólt Magyarország népességének a török uralom és a hadakozás következtében mutatkozott két évszázados fogyásáról és pusztulásáról. Kiemelte, hogy különösen a török uralomnak véget vető hadjáratok követeltek sok áldozatot, egyrészt a hadiesemények, másrészt a török fogolyejtések és a császári csapatok erőszakoskodása következtében. Sokasodtak a puszták, a falvak jelentős része átmenetileg néptelenné vált, lakosaik földönfutókká lettek. S bár ezekben az években volt bevándorlás is, elsősorban a délszláv lakosság részéről a Balkán felől, más országok kedvezőtlen demográfiai fejlődése mellett is Magyarország népessége Európa lakosságá-