Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
10 KEK EKES LAJOS Érthető, hogy gyűlöletük mindenekelőtt a soknemzetiségű birodalmat jelképesen egységbe forrasztó Habsburg-ház ellen irányult. A nemzetközi közvéleménynek szánt hivatalos nyilatkozatok megítélésében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a győztes nagyhatalmak között éles harc folyt a dunavölgyi befolyásért, így pl. titokban Olaszország is foglalkozott olyan tervekkel, hogy Jolanda olasz hercegnőt József főherceg fiával összeházasítva olaszbarát dinasztiát segítsenek hatalomra Magyarországon.9 A francia politikai élet számos befolyásos képviselője úgy vélte, hogy a Habsburg-ház magyarországi restaurációja az osztrákok számára új vonzási központot alkotva sikerrel ellensúlyozni tudná az ausztriai Anschluss-törekvéseket, ami Franciaország dunavölgyi politikája szempontjából különösen súlyos fenyegetésnek látszott. Noha a hivatalos nyilatkozatokban hangsúlyozták, hogy a Habsburg-ház Németország oldalán lépett be a világháborúba, Habsburg Károlyt — már a Sixtus-féle békekísérletek alapján is —- frankofil érzelműnek ismerték és úgy látták, hogy Károly, oldalán a bourbon-pármai házból származó Zita királynéval, a francia külpolitika számára sokkal megbízhatóbb szövetséges lenne, mint Horthy-Magyarország, amelyről már akkor látszott, hogy előbb-utóbb óhatatlanul Franciaország ellenfeleinek oldalára áll. A restaurációval tehát elérhetőnek hitték Ausztria és Magyarország integrálását a francia vezetés alatt tervezett dunavölgyi államszövetségbe. A restaurációt a szomszédos országok szempontjából sem tartották olyan nagy veszélynek, mint maguk az érintettek, hiszen a felbomlás után létrejött új államok belső nemzeti kohézióját erősebbnek gondolták, semhogy attól féltek volna, hogy a bécsi vagy budapesti restauráció komolyabban tápot adhatna a nemzeti széthúzás erőinek. Ezek a nézetek természetesen nem maradhattak titokban, s ezért Habsburg Károly visszatérési kísérletének napjaiban szinte minden ország követé- ' nek jelentéseiben találkozni azzal a véleménnyel, hogy a restaurációs vállalkozás „befolyásos francia körök" támogatásával történt. Seidler osztrák követ azt jelentette Svájcból, hogy „itt általános a meggyőződés, hogy a hivatalos Franciaország egy része, például Franchet d'Espérey, benne volt a játékban, s hogy a húsvéti kirándulás sikere esetén a nyugati hatalmak jóindulatú passzivitást tanúsítottak volna."10 Hoffinger belgrádi osztrák követ a jugoszláv sajtót idézve jelentette: Belgrádban az a vélemény, hogy Franciaország jóindulattal viseltetett Károly akciójával szemben, mert a restaurációban alkalmas eszközt látott volna az Anschluss ellen.11 Rosenberg bécsi német követ úgy értesült, hogy az ottani francia követ kijelentette svájci kollégájának, hogy a kisantant fenyegetése nem egyéb üres blöffnél. Biztos értesülései vannak arról, hogy egyik ország hadserege sem vonul be Magyarországra, ha Károly Budapesten marad. „Lehár ezredes környezetéből azt jelentik — folytatta Rosenberg •—, hogy a francia kormány üzenetet küldött Szombathelyre, miszerint a király minden körülmények között maradjon Magyarországon."12 Londonból is olyan hír érkezett, hogy Károly Briand francia miniszterelnök beleegyezésére hivatkozott.1 3 A Schober-Archivumban talált ügynöki jelentés — mindenesetre magyar legitimista körökből nyert értesülésekre hivatkozva 9 Brook-Sheperd: i. m. 312. 10 HHStA. NPA. K. 14 (Berichte aus Bern) 7. 11 HHStA. NPA. К. 2/95. 12 AA. Bonn. Po. 11. Nr. 2. Ungarn. К. 112.001. 13 AA. Bonn. Po. 11. Nr. 2. Ungarn. К. 111.939.
