Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

1074 zachae józsef nerek keresésére irányuló diplomáciai tevékenységére tért rá. Megállapította: a norvég—dán unió és Szászország kiválása után Oroszország a lengyel konföderációban találta meg szövetségesét, ugyanakkor azonban igyekezett megszerezni a nagykoalíció és Franciaország közvetítését is. Mivel 1707-ben a rendek mind a lengyel, mind a magyar trónt gazdátlannak hirdették, ez újabb lehetőséget nyújtott az orosz diplomácia számára, különösen Rákóczinak a lengyel trónra való javasolásával. Ez az 1707. szeptember 15-i kompromisszumos orosz—magyar szerződéshez vezetett. A trónkérdést ennek ellenére sem sikerült megoldani. Bár titkos megállapodásban támogatta Oroszország a bajor választófejedelem jelölését a magyar trónra, az vonakodott elfogadni. Ugyanakkor a lengyel koronát illetően a Svédországgal való konfliktus reális lehetősége miatt Rákóczi is csak látszólag egyezett bele az erre vonatkozó cikkelybe. Nedeczky és Ráday lublini tárgyalásai során a magyar— lengyel szövetség megkötésére irányuló törekvés sem vezetett eredményre. Mindezen felül Svédország katonai ereje megfosztotta értékétől az orosz— magyar megállapodást. A kül- és belpolitikai nehézségek, amelyekhez a magyar szabadságharcban a trencséni vereséget követő fordulat járult, arra ösztönözte Oroszországot, hogy fogadja el a lengyel konföderáció tervezetét Leszczynski Szaniszló lengyel királyságáról és Lengyelország semlegességéről az északi háborúban. Ugyanekkor Oroszország és Lengyelország is hajlott a svédellenes szász koalíciós terv kipróbálására, amely Szászországot, Lengyelországot, Oroszországot és Ausztriát fogta volna szövetségbe, Ausztria megnyerésére pedig szász és ukrán csapatokat ígért volna Magyarország ellen. Oroszország azonban nem kívánt volna segítséget nyújtani Ausztriának, mivel ez erőket vont volna el. Ausztria sem szándékozott szövetségre lépni Lengyelországgal és Oroszországgal, de igyekezett ezeket a magyarokkal való szakításra rábírni. Oroszország feltételezte, hogy az orosz közvetítéssel a császár és a magyarok között kötendő béke után Ausztria segíti majd Oroszországot az északi háborúban. 1708-ban Ukraincev folytatott tárgyalásokat a magyar vezetőkkel, de utasítása tiltotta e terv ismertetését. A szabadságharc vezetői minél szorosabb kapcsolatra törekedtek Oroszországgal és Franciaországgal, és az orosz érdekekkel ellentétben végig élénk kapcsolatban álltak Leszczynskivel is. Rákóczi a francia követtel egyetemben Ukraincevet is Leszczynski elismertetésének szükségességéről igyekezett meggyőzni. így az orosz közvetítés Bécs elutasítása mellett a magyar álláspont miatt is sikertelen maradt. 1709 különbözőképpen érintette az orosz—lengyel szövetséget és Magyarországot. A poltavai győzelem után újjászületett a lengyel-szász unió, kiszorította a Magyarország számára kedvező franciabarát konföderációt és Leszczynskit, Rákóczi elvesztette Erdélyt és a Felvidéket. A magyar szabadságharc számára megnőtt Oroszország jelentősége, Rákóczi több tervet is készített az együttműködésre, 1710-ben pedig Magyarország orosz protektorátusának gondolatát is felvetette. Oroszország számára azonban megerősödtek a nyugateurópai országokhoz fűződő kapcsolatok, s így a lengyel és magyar kérdés háttérbe szorult. Változást a Porta 1710. november 9-i hadüzenete jelentett, ekkor Oroszország számára a lengyel szövetség és a magyar diplomácia súlya ismét megnövekedett. Az orosz és a magyar diplomácia is az orosz—török konfliktust francia közvetítéssel kívánta rendezni. Rákóczi és XIV. Lajos arra is számított, hogy a Portát Ausztria ellen fordíthatja. Oroszország a sikeres közvetítés utánra segítséget ígért Rákóczinak.