Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1075 1711 kedvezőtlen fordulatot hozott Oroszország számára a török háborúban elszenvedett vereség, Magyarország számára a szabadságharc hadseregének megszűnése következtében. A magyar kérdés azonban jelen volt még az orosz diplomáciában. Az orosz udvarban tartozkodó magyar vezetők meggyilkolását, majd kiadatását elérni kívánó bécsi udvarral szemben az orosz kormány demonstratív módon kíséretet biztosított Rákóczi és Bercsényi számára. A szatmári békét követően Rákóczi rendelkezést adott ki, hogy a kuruc seregek álljanak orosz szolgálatba, többszázan ezt meg is tették. 1712 januárban Rákóczi Pápai Jánost küldte a Portához, hogy a győzteseknél legalább a független Erdély támogatását és svéd segítséget érjen el. Ez zavarta az orosz terveket, ugyanakkor Oroszországot a Portával való konfliktus az Ausztriához való közeledésre kényszerítette, így a cári udvar elutasította Rákóczi és Bercsényi politikai menedékjogra vonatkozó kérését, és ezzel lezárult a magyar szabadságharchoz fűződő kapcsolat. P. Mijatev egyetemi tanár (Szófia) A Rákóczi-szabadságharc és Bulgária című korreferátumában először a Rákóczi személye és a magyar szabadságharc iránti élénk érdeklődésről szólt. Ennek bizonyításaként részletesen beszámolt a Szófiai Nemzeti Könyvtár török levéltári osztályának anyagában a Rákóczi-szabadságharcra vonatkozó kutatásokról, amelyek eredményeként publikálásra kerülnek a Rákóczira vonatkozó oklevelek is. Ezután a két nép korabeli kapcsolatát részletezte, felidézte, hogy az 1688-as csiproveci felkelés résztvevői magyar földön találtak menedéket, s ugyanígy nagy visszhangot keltett a bolgár népben a magyar szabadságharc. Ezután párhuzamot vont a magyar kuruc és a bolgár hajdúk mozgalom között, majd a forradalmi hagyományok mindkét országban való továbbéléséről szólt. Befejezésül a magyar szabadságharcosok emlékének bulgáriai ápolásáról beszélt, és jelezte, hogy a közel jövőben publikálják magyar utazók bulgáriai útleírásait, köztük Mikes leveleinek vonatkozó részeit. Váradi-Sternberg János, a történelemtudományok doktora, egyetemi tanár (Ungvár) I. Péter és Rákóczi diplomáciai kapcsolatfelvétele című korreferátumában ismertette Corbea erdélyi román származású havasalföldi diplomata személyiségét, aki 1707 óta a cár szolgálatában állt, s akit I. Péter cár 1707 májusban követséggel bízott meg, hogy a Szerencsen tartózkodó Rákóczinak ajánlja fel a megüresedett lengyel trónt. Az orosz diplomácia célja ezzel a lépéssel egyrészt a helyzet rendezése volt a szövetséges Lengyelországban, másrészt az, hogy magyar közvetítéssel juttassa el a kérést Franciaországhoz az orosz—svéd békekötésben való közbenjárás vonatkozásában. A szerencsi tárgyalások tapogatózó jellegűek voltak; Rákóczi kitérő választ adott, mivel egyrészt Svédország vonatkozásában habozott, másrészt nem volt tisztában a francia állásponttal. Ezért a hivatalos lengyel trónfelajánlásig türelmet kért. Corbea második követségére 1707 júliusában Ungváron került sor, ahova vele együtt utazott Wolynski, a lengyel rendek követe, aki hivatalosan közölte Rákóczival jelölését a lengyel trónra. Corbea is fontos ajánlattal érkezett: I. Péter határozott állásfoglalást kért a lengyel trón kérdésében, ugyanakkor felajánlotta a közvetítést Rákóczi és a magyarországi szerbek között, sőt a svéd háború befejezte utánra katonai segítséget is ígért, és szerződés megkötését javasolta. A források alapján az ungvári tárgyalások sikeresek voltak, és ezek folytatása vezetett az 1707. szeptember 15-i varsói szerződéshez, amelyet azonban Corbea már nem ért meg. 1708-ban I. Péter állandó követet küldött Rákóczihoz Ukraincev személyében, aki azonban néhány