Századok – 1976
Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V
a sárospataki ülésszakról 1073 események igazolták XII. Károly állásfoglalását. Ráday és kísérete 1704 február elején indult, és március 23-án érkezett a svéd táborba. Itt Piper, a tábori kancellária vezetője, akit Rákóczi előzetesen levélben értesített követe érkezéséről, fogadta a küldöttséget, és előterjeszthették javaslataikat. Mégsem említették a svéd—porosz szövetségbe való magyar felvétel kívánságát. Az előadó szerint valószínűleg belátták a feltételek hiányát. Piper válasza általánosságban mozgott és semmire sem kötelezett, mindössze a magyarországi protestánsok támogatását tartalmazta. A küldöttség Berlinben hasonlóan szerény eredményt ért el. Ráday követségének sikertelensége egyrészt a svéd—porosz szövetség elmélyítését célzó tárgyalások eredménytelenségében gyökeredzik, másrészt XII. Károly beállítottságából fakad, amennyiben nem támogat ellenzéki csoportokat, a Rákóczihoz való közeledés ugyanakkor a császártól és szövetségeseitől való eltávolodáshoz vezetett volna. A franciák és bajorok 1704 augusztusi höchstädti vereségével megváltozott a politikai és katonai helyzet. Eközben a trónfosztott Erős Ágost csapatait megsemmisíteni szándékozó XII. Károly a lengyel-sziléziai határra érkezett. A franciák érdeke az lett volna, hogy a császárhoz tartozó Szilézián át XII. Károly megtámadja a Szászországba visszamenekült Erős Agostot. Az európai helyzet kedvezőtlen alakulása Rákóczit is újra az elszigeteltségből való kitörésre, egyúttal a török segítséget elutasító álláspontjának felülvizsgálatára kényszerítette. A Porta beállítottságát 1705 márciusban ügynökökkel puhatoltatta ki, ugyanakkor újabb követséget küldött a svéd királyhoz. Ráday 1705. május 30-án érkezett ismét a svéd főhadiszállásra, és Rákóczi javaslatait Olai Hermelin, a tábori kancellária tisztviselője előtt ismertette. E szerint Rákóczi mindent megtesz, hogy a Portát az Oroszország elleni háborúra rávegye. A lengyel király helyzetét is fenyegető Habsburg-terjeszkedés megakadályozására ugyanakkor a szabad Magyarország szükséges, tanácsos lenne továbbá svéd—lengyel— magyar szövetség, mert ez felülmúlná a Habsburgok erejét, és egyúttal biztosítaná az egyensúlyt is. Ezen túlmenően Rákóczi a Szászországba való betörésre könnyűlovasságot ajánlott fel, cserébe svéd nehéz csapatokat kért. Befejezésül Rákóczi a békekötésre való hajlandóságát hangsúlyozta, ha őszinte a császár békevágya, s ezért a svéd király közvetítését, esetleg garanciáját kérte. E javaslatok iránt sem a svéd király, sem a tábori kancellária nem mutatott érdeklődést. Ráday Hermelinhez írt levelei alapján nyomon követhető a Portánál tett diplomáciai lépés, a svéd udvar azonban ebben nem bízott, a svéd—magyar—török szövetségről szóló híreszteléseket csak arra használta ki, hogy a császárt visszatartsa orosz segélycsapatok kérésétől. Svédország 1706 őszi szászországi bevonulása új magyar reményeket keltett, de az Erős Agostot a lengyel trónról lemondató békében nem vették figyelembe a magyar érdekeket. Rákóczi ennek levonta a következményeit, és 1707-ben az orosz cárral vette fel a kapcsolatot. P. A. Artamanov kandidátus (a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, Moszkva), Magyarország és az orosz—lengyel szövetség 1707—1712 címmel tartott korreferátumot. Bevezetőben megállapította: „Az 1703—171 l-es Habsburgok elleni szabadságharc mély nyomokat hagyott a magyar népben: erősítette egyedi, sajátos sorsának hitét, megszilárdította nemzeti öntudatát, növelte politikai súlyát, s II. Rákóczi Ferenc személyében hőst adott az országnak." Ezután a moszkvai Központi Állami Levéltár Régi Iratok Gyűjteménye eddig részben feltáratlan fondjai alapján Oroszországnak a svédeket visszatartó part-5*
