Századok – 1976

Beszámoló - A sárospataki nemzetközi tudományos ülésszakról (Zachar József) 1070/V

a sárospataki ülésszakról 1071 művészeti Főiskola pályázatára beérkezett legjobb alkotásokból rendezett kiállítást. A nemzetközi tudományos ülésszak résztvevői a kiállítások megtekintése után a várból a Kollégiummal szembeni Iskolakertbe vonultak, ahol megkoszorúzták II. Rákóczi Ferenc szobrát. A délutáni ülésen Wellmann Imre, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatóhelyettese elnökölt. A megnyitó szavai után elhangzott, Köpeczi Béla előadásához kapcsolódó korreferátumok a Rákóczi-szabadságharc európai jelentőségét sokoldalúan világították meg. Elsőként L. A. Nyikiforov, a történelemtudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa (Moszkva), A nemzetközi kapcsolatok ós a magyar szabadságharc című korreferátumára került sor. Bevezetőben a 18. század elejének viharos eseményeit, az egymástól függetlenül folyó, de egymást kölcsönösen befolyásoló spanyol örökösödési és északi háborút, az ezekkel párhuzamosan kibontakozó jelentős nemzeti és szociális konfliktusokat villantotta fel. Ezután arról szólt, hogy ebben az eseményteli és viharos korszakban kiemelkedő személyiségek, stratégák, nemzeti és politikai vezetők tűntek fel, köztük II. Rákóczi Ferenc, a magyar szabadságharc vezetője és I. (Nagy) Péter, Oroszország átalakítója. E két nagy történelmi személyiség tevékenysége mély nyomot hagyott népeik életében és Európa történetében. Ugyanabban a korszakban éltek, majdnem egyidősek voltak, mindketten a feudális társadalom uralkodó köreinek képviselői voltak, de mindkettőjük tevékenysége az egész nemzet érdekeit szolgálta. Igyekeztek országuk minden erejét egyesíteni a nemzeti problémák megoldására, s Engels mindkettőjüket „valóban nagy ember"-nek nevezte. Mindketten hosszú háborúra kényszerültek céljaik megvalósítása érdekében, mindkettőjük harca hozzájárult országuk és népük fejlődéséhez. Mindketten nagy figyelmet fordítottak a katonai kérdésekre, megértették egy erős, fegyelmezett hadsereg szükségességét. Mindkettőjük figyelmét felkeltette a gazdaságfejlődés, elsősorban a hadiipar ágazatai vonatkozásában. Rákóczi és Nagy Péter is nagy figyelmet fordított a külpolitikára, személyesen résztvettek alakításában, terveik megvalósításához igyekeztek külföldi támogatást szerezni. Rákóczi és Nagy Péter, ill. Magyarország és Oroszország helyzete azonban eltérő volt. Rákóczi erőforrásai korlátozottak voltak, ezért elsőrendű szüksége volt más országok segítségére. Nagy Péter is keresett szövetségeseket a katonailag igen erős Svédország ellen, de alapvetően országa erőforrásaival számolt. Sok hasonlóság volt abban a vonatkozásban is, hogy Rákóczi és Nagy Péter egyaránt Angliát és Hollandiát tekintette a kedvező feltételű békekötés közvetítőinek, de egyaránt csalódniuk kellett. Mindketten csak népükre számíthattak. Mindketten készek voltak közvetlen béketárgyalásokra is kedvező feltételek esetén, ellenfelük azonban ezt elutasította. Rákóczi és Nagy Péter 1707. évi szövetsége mindkét ország számára egyformán nagy jelentőségű volt, mégsem tudták realizálni a nemzetközi helyzet alakulása miatt. E két történelmi személyiség tevékenységét kiemelkedő jelentőségűnek ítélte az előadó. Nagy Péter a Svédország elleni háborúban visszaszerezte a Balti-tenger menti területeket és ezzel biztosította a kapcsolatot Nyugat-Európával; gazdasági reformjaival, valamint állam- és hadseregszervező munkájával pedig kedvező feltételeket teremtett a további fejlődés számára. 6 Századok 1976/6.