Századok – 1976
Tanulmányok - Bán Imre: Korai felvilágosodás és nemzeti műveltség 1052/VI
KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS NEMZETI MŰVELTSÉG 1065 ezekre, mert fentebb már kiemeltünk néhány teológiai köntösbe öltöztetett fontos politikai eszmét. Másfelől jó lenne tüzetesen ismerni azt a nyiltan politikai-egyházpolitikai párharcot, amelyet Bársony György Veritas toti mundo declaratá)a, (1672), illetőleg Bethlen Miklós Austriaca Austeritasa, (1670) nyit meg, s terjedelmesen folytatnak Bársony cáfolói (Komáromi Csipkés György, Pósaházi János, Szathmárnémeti Mihály), maga Bethlen Miklós és a roppant terjedelmű gályarab-irodalom. A küzdelem e téren elsősorban közjogi érvekkel folyt. Egyetlen példára utalok csak. 1674 májusának elején például Kollonics Lipót újólag és sürgető módon megkérdezte a fogoly prédikátorokat, miért nem írják alá az állásukról lemondó kötelezvényt. Az állhatatosak nevében Séllyei István dunántúli református superintendens azt felelte, hogy bűnösségük elismerése a hittagadáson kívül a haza törvényeinek elárulását is jelentette volna, egyben meggyalázták volna őseiket: ezt a jelenlevő Kocsi Csergő Bálint Narratio breviséből tudjuk, de ugyanígy jegyezte fel Otrokocsi Fóris Ferenc Furor bestiae c. emlékiratában is.49 A prédikátorok nyilván az 1608-as, az 1647-es és más vallásügyi törvényekre gondoltak, amelyeket az országgyűlés cikkelyezett be. Ezek megtagadása alkotmányjogi szempontból csakugyan hazaárulás lett volna. Ezt a rendi-nemesi alkotmányt, ennek megtartását kötelezőnek érezték, noha valamennyiük tudatában a vallásszabadság már nem csupán a nemesség, hanem az „együgyű kösség"nek, a jobbágyságnak a „cuius regio" elvétől különvált lelkiismereti szabadságát is jelentette. Figyelmet érdemel, de egészen természetes, hogy Ráday Pál IV. Frigyes dán királyhoz intézett előterjesztésében,50 1706-ban, ugyanezekre az érvekre hivatkozott, s megemlítette a gályarabokat is. Ugyanitt azt állította, hogy az ország négyötöde protestáns, amiben alighanem volt némi túlzás. Csak futólag érintjük, hogy az ellenreformáció, pl. a nyersen kíméletlen Széchényi György érsekprímás, éppen az említett törvények érvényét vonta kétségbe. Rá kell térnünk végül a 17. század rendi-nemesi világában elképzelhető legtartalmasabb és a Rákóczi-kor szempontjából legfontosabb nemzettudatra, a Zrínyi Miklóséra. Mindjárt meg kell állapítanunk, hogy övé az egyetlen nemzet-eszme, amely mentes minden vallási kötöttségtől. A Szigeti veszedelemben felbukkan ugyan a nemzet bűnösségéről szóló tanítás, de teljesen világi hangsúllyal: a legfőbb nemzeti bűn éppen a vallási széthúzás, amely magyart magyarral szembe állít. Nincs meg Zrínyinél a prédikátorok pesszimista hangütése, nincs Patrona Hungariae-gondolat (a nagy eposz invokációjában, Tassót követve és a barokk művészet szellemében, Mária csak „szentséges királyné"). Zrínyinek Machiavellin és a ragione di stato elméletén iskolázott gondolatai elítélik a katolikus klérus politikai hatalomkívánását, a felekezeti békétlenséget, általában minden vallási ürüggyel indított háborút (Mátyás király életéről való elmélkedések). Hazafiúi tudatának alaprétegét a végvári vitézek eszmevilága alkotja, talán közvetlenül Balassi Bálinté, de ezt rendkívül kiterjedt történelmi-politikai műveltségének korszerű tartalmával tölti meg. Ihletett művészi ereje ugyanakkor az ősök dicsőséges árnyait, „umbráit" 49 Kocsi Csergő Bálint : Narratio brevis de opressa libertate Ecclesiarum Hungariearum, kiadva Frid. Ad. Lampe: História Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania, Trajecti ad Rhemum 1728, 796 — 797. — Magyarul Bod Péter: Kősziklán épült ház ostroma, kiadta Szilágyi Sándor, Leipzig. 1866, 55 — 56. — Otrokocsi Fóris Ferenc: Furor bestiae (latin — magyar kiad.), Debrecen, 1928. 21. 50 Ráday Pál Iratai, I. köt. Bp. 1955, 547 — 552.
