Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
1050 R.VÁRKONYIÁGNES egy elszigetelve vizsgáltuk. Közteherviselés, jobbágyvédelem az országos érdekegység keretei közé illeszkedő kereskedelem- és iparpolitika azonban már a második jobbágyság rendszerét szétfeszítő fejlődési tendenciák országos útját egyengeti. Hasonlóképpen vitatható, hogy ez az abszolutista tendenciákat hordozó államépítő munka miként egyeztethető össze a nemzeti királyság eszméjével. Hol van ebben a helye a köznemesség körében olyan elevenen élő Mátyáshagyománynak ? A kérdésre — úgy véljük — Lipsius fordítója, Laskai János kiválóan megfelelt. A művét kiadó „eperjesi Madarász György uramnak" írott ajánló soraiban a tudományt mindennél jobban megbecsülő Mátyás király emlékét idézi fel. Feltételezhető, hogy Lipsiust sokat forgató és sokszor idéző Zrínyit is olyan szándék vezette, amikor a Mátyás király életéről való elmélkedések c. művét írta, hogy Mátyás centralizált államának hagyományára építve és hagyományából tovább fejlesztve alakítsa ki korának korszerű igényei szerint a magyar államot. 1710-ben, amikor már Magyarországon és Európa-szerte egyaránt kimerülőben voltak a háború erőforrásai, Rákóczi az új magyar állam testületi és diplomáciai tekintélyével vélte átmenthetőnek országépítő munkája eredményeit. Úgy vélte, ha kihúzzák az időt az általános európai békekötésig, a Habsburg állammal kedvező feltételek alapján, államszerződés szintjén egyezhetnek meg. Ezeket a feltételeket szövetségese, I. Péter diplomáciája így foglalta össze: Magyarország adózás, kereskedelem és ipar tekintetében a Habsburg-birodalom többi országával egyenlő legyen. A császári udvar tehetséges politikusai azonban átlátták, hogy a dinasztia szempontjából felmérhetetlen következményekkel járna, ha Magyarország ügyét az általános európai béke rendezné. Mindent megtettek, hogy a magyarországi háborút még a nemzetközi béketárgyalások előtt lezárják. Miközben Rákóczi Lengyelországban járt, hogy tárgyaljon I. Péterrel, idehaza a császári csapatok fővezére, Pálffy János tábornok és Károlyi Sándor, a magyar konföderáció katonai főparancsnoka megegyezett: 1711. április 30-án aláírták a szatmári békét. A Habsburg-dinasztia és a magyar rendiség új kompromisszuma a feudalizmus korában még közel másfél évszázadra fűzte össze Magyarország és a birodalom sorsát. Magyarországon a 18. században kiteljesedtek azok a fejlődési tendenciák, amelyek csírái a török kiűzésének korszakában tűntek fel. De a második jobbágyság megszilárdult rendszerében, az állami önállóság hiányának körülményei között. Nemesi adómentesség, a földesurak korlátlan hatalma, a birodalom érdekeinek alárendelt kereskedelem, a kincstári és főúri birtokokon kifejlődő, többségében jobbágyi robotmunkára és kényszerfelvásárlásra épített manufaktúraipar, vallási megkülönböztetés, kisajátított műveltségpolitika nagy tehertételei között és a rendi alkotmány védelme alatt. A főnemesség egy vékony rétege előtt a korábbiaknál tágabb lehetőségek nyíltak gazdasága bővítésére, de úgy, hogy az alsó társadalmi rétegek esélyeit rontotta és önmagában hordta korlátait. 1722-ben a Pragmatica Sanctio esztendejében Károlyi Sándor száldobágyi üvegofficinájában például a jobbágyrobot, az ingyen munkaerő billenti a jövedelem oldalára a mérleg nyelvét.7 0 * 70 Kárjjy ö. : Adatok a száldobágyi üveghuta történetéhez. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1902 283 — 284. A robotmunkaerő felhasználásában a mezőgazdasági és az ún. ipar segédmunka arányáról Imreh I. : A jobbágymunkaerő felhasználása a
