Századok – 1976

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI

1038 ] В,. VÁRKONYI ÁGNES Területi kereteit a jobbágykatonaság fegyveres ereje teremtette meg úgy, hogy elűzte, megsemmisítette a Habsburg-államhatalmat megtestesítő császári helyőrségeket, és azokat a hivatalnokokat, akik nem voltak hajlandóak az új magyar állam szolgálatába állni. Az új magyar állam szervezeti rendszerét, hatalmi formáját és kormányzási módszereit Rákóczi a hadsereggel és egy központi hivatalszervezet, az „államtanács", „udvari tanács" segítségével hozta létre. Több tényező kölcsönhatása alakította tehát ki az ország önállóságáért kibontakozó szabadságharccal szoros összefüggésben az új magyar államot: a jobbágykatonák és a termelő jobbágyság osztály követelései, az államtanács tagjai által a nemességnek az országos üggyel, ahogy akkor mondták a közüggyel összehangolt érdeke, és a nemesség másik csoportjának rendi kiváltságaiért néhány főúrnál is támogatásra talált harcai, és a családi múltja és birodalmi hercegi címe révén fejedelemnek tisztelt, uralkodói öntudattal és európai szintű elméleti kormányzási felkészültséggel rendelkező Rákóczi személyes döntései. Ezeket a döntéseket olyan törekvés jellemezte, hogy az ország belső fejlődési tendenciái révén kialakult közösségeket szervezze országos egységbe a belső anyagi és társadalmi erőforrások minél gazdaságosabb kihasználása céljából. Mindezt a jobbágyok ós földesurak, a központi hatalom és a rendi erők éles harcai közben kellett megvalósítania. A hadsereg magvát a tiszaháti felkelők szervezésével létrehozott és a brezáni szerződés alapján toborzott első ezredek alkották. A brezáni szerződés lényege, hogy a felkelő jobbágyok, szegénylegények, régi végvári vitézek kívánságát képviselő Esze Tamásnak Rákóczi megfogadta, hogy a zászlói alá állók szabad emberek lesznek, kiemeli őket a földesúri hatalom alól, ós semminemű jobbágyi teherviselésre nem kényszeríthetők többé. Magyarországon és Erdélyben a fegyveres szolgálattal elnyert szabadság, a hajdú- vagy katonaszabadság, évszázados hagyományokban gyökeredzett és sokféle változata alakult ki. Rákóczi elhatározásában az a többlet, hogy a jobbágyság számára országos érvénnyel hirdette meg a fegyveres szolgálattal elnyerhető szabadságot. — Bercsényi 1704. ápr. 2-i pátenséből rekonstruálható a toborzó kiáltványok alapszövege: „ha föltámadnak, fegyvert fognak, mind magok, mind jövendő maradikok minden adózások, terhek s földesurak hatalmából örökösen föl szabadíttatnak és szabadsággal megajándékoztatnak, s hogy ha valamely helységek egészben fölkelnek és hadakozni szabadulásokért készek lesznek, helységekkel együtt örök szabadságot nyernek." Tudunk hasonló dunántúli, szlovák és rác pátensekről, s a visszhang bizonyítja: a hadi szolgálattal elnyert szabadság jogát sem etnikai, nyelvi hovatartozandóság, sem vagyoni, státusbeli helyzet nem korlátozta, Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban szegénylegény, mezővárosi cívis, örökös, vagy szabadmenetelű jobbágy, régi végvári vitéz, egyházi, városi, vagy majorsági zsellér és katona egyaránt elnyerhette.36

Rákóczi egyetlen megszorítással élt: amint 36

Várkonyi Á. : Bercsényi Miklós pátense a fegyvertfogott jobbágyok felszabadításáról. Századok, 1968 és Sopron vármegyének szóló pátens a fegyverrekelt jobbágyok felszabadításáról 1704 elején. Soproni Szemle, 1971. 348 — 351. Gsanda S.: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai. Bp. 1961. A visszhangra: jobbágykatonák ós jobbágyok folyamodványai: R. Kiss I.: II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása. Bp. 1906 144 — 148. Esze T.: Kuruc vitézek folyamodványai 1703 — 1710. Bp. 1955. Székely Gy.: Dózsa népe és a populus Werbôczianus — osztály-