Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö sokszor kijelentette, „a haza fiai sérelme nélkül ', vagyis közösségi érdek alapján akarta elrendezni ezt a társadalmilag nagy horderejű ügyet. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a feudális társadalmi rend alapvető keretei között kellett helyet, státust, életformát biztosítania több ezer katona családjának. A nehézség nyilvánvaló, s egyfelől a földesurak érdekeibe vág, ha jobbágyaik egy részét elvesztik. Másfelől azok a terhek, amelyeket eddig a katonáskodó к viseltek, az otthonlakókra hárulnak át. Minderről jelentések sokasága tájékoztatta Rákóczit, és intézkedései mutatják: országos, az államgazdaság és társadalmi rend egészét átfogó horderejében fogta fel a brezáni szerződés következményeit. A rendezést 1703 nyarán azonnal elkezdte. Először 1703. augusztus 28-án, majd országos érvénnyel többször is kiadott vetési pátensét az érdekegyesítés elve hatja át.3 7 Nem a földesurak ellen fogtak fegyvert, — jelentette ki, — és megparancsolta, hogy a jobbágyok továbbra is kötelesek szolgálni földesuraikat úgy, mint régen. Viszont határozottan leszögezte: „akik ... az köz ügynek forgatására, a haza szabadsága helyreállításában . . . fegyvert fogtanak . . . minden teherviselésből kivenni és oltalmazni elvégeztük." Megszabta külön a fegyvertfogók és külön az otthonlakós jobbágyok kötelességeit és jogait. Elrendelte azt is, — és ez nagyon lényeges —, hogy a földesurak nem emelhetik az otthonlakók terheit. A nemesekkel a vármegyékhez küldött rendelet útján közölte elhatározását: aki a jobbágykatona családját úrbéri szolgálattal terheli, azt haditörvényszék elé állítja, legyen földesúr, főszolgabíró vagy generális. A jobbágyvitózeknek csak szűkebb családját mentesítette. Mivel azonban a még nagycsaládi kötelékben élő jobbágyság néhány fegyverfogó jogán egész rokonságára vagy az egész helységre érvényesnek vélte a felszabadítást, Rákóczi falvanként összeiratta a ténylegesen hadban szolgálókat, hogy világosan elkülönítse egymástól a földesúri és közterhek alól mentességre jogosult családokat és helységeket az úrbéri szolgálatra kötelezettektől (1704 jan.—jún.).3 8 Tehát igyekezett intézményesen különválasztani a jobbágyság tömegeitől a fegyveres szolgálat révén elnyert szabadsággal élők rétegét. Ugyanakkor már a szabadságharc elején fizetett reguláris hadsereggel tervezte folytatni a háborút. Külföldi segédhadakra számított, fogadott is fel lengyel, francia, svéd csapatokat, sőt mihelyt az anyagi erőforrásokat biztosítani tudta, megkezdte a reguláris hadsereg belső szervezését. Mindennek — a jobbágyságból felszabadított népi katonaság helyzetét és feladatkörét mérlegelve — az államhatalom szempontjából különös jelentősége van. Egyrészt küzdelmek a nemzetfogalom körül. Agrártörténeti Szemle 1975. 21 — 22. A jobbágykatona felszabadítási ígéret dunántúli hatását vitatja: Bánkuti I. : A kurucok első dunántúli hadjárata (1704 január—április). Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Bp. 1975. („Tudomásunk szerint a pátens nem került terjesztésre s így nem is gyakorolt hatást a jobbágyság magatartására." 86 1. ti. Bercsényi 1704. jan. 10-i pátenséről van szó). 37 A vetési pátens jelentőségéről Acsády I. : A magyar jobbágyság története. Bp. 1906. 2No.Esze T.: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata. Századok, 1951, 95, 113, 114. Jobbágyvédő jellegét először hangsúlyozta: Pach Zs. P. : A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban. A Rákóczi-szabadságharc történetéből. Bp. 1954. 51. Első példányát feltárta ós fotókópiában közli: Balogh I.: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben. Nyíregyháza (1976) 15. 38 Várkonyi A. : A jobbágyság osztályharca a Rákóczi-szabadságharc idején. TSz., 1964. 365. 3 Századok 1976/6.
