Századok – 1976

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI

1026 ] В,. VÁRKONYI ÁGNES uralkodó vasszigorral vigyáz, „hogy alattvalói közül a gyöngék, akik védtelenek, ugyanolyan biztonságot élvezzenek, mint azok, akiknek fegyver van a kezükben". Justus Lipsius ugyanezt írja: az államhatalomnak védenie kell a népet a nemesek, a tisztviselők, a katonák önkényeskedósei ellen. Nem emberbaráti jóindulatból kívánja egyikük sem, hanem az ország érdeke miatt, mert a parasztság csak így termelheti meg a javakat. Végül: a feudális és polgári tendenciákat hordozó államkormányzási elvek egybeáramlását bizonyítja, hogy a korszakunkban négy kiadást megért Thomas Mun könyvének és Anglia példájának merkantilista alapelve, az a vélemény, hogy a gazdagság záloga az ipar és a kereskedelem, már az abszolutista uralkodói normák alapkövetelménye is.5 3. A Habsburg-tartományoknak az a legnagyobb baja — írja 1658-ban egy kamarai tanácsos —, hogy nincsenek manufaktúrák, a bányakincsek kimennek az országból, iparcikkeket és fegyvert külföldről kell drága pénzen beszerezni. Az évi mintegy 6—7 millió forintra becsülhető jövedelmet — fejti ki — javarészt az udvartartás és a diplomácia emészti fel, az állami bevételek kezelésében még középkori szokások uralkodnak, mert a dinasztia családi költségeit és az országos kiadásokat együtt kezelik. Az állam szegény, miközben hivatalnokai vagyonokat nyernek. A hadsereg-ellátásában botrányos visszaélések uralkodnak. A birodalom jövőjét mindenekelőtt központi pénzügyigazgatással, rendbentartott, jólfizetett hadsereggel, új jövedelemforrások megnyitásával s — ami a legfőbb — védővámokkal, manufaktúrákkal, aktív kereskedelempolitikával ajánlja ez a kamarai tanácsos megalapozni.6 Témánk szűkebb célkitűzése nem engedi most, hogy olyan fontos kérdéseket is érintsünk, mint hogy a cseh manufaktúraipar milyen anyagi bázist jelentett már és a centralizáció milyen fokot ért el. Ismeretes 'az is, hogy a monopóliumok, vámok, adók nem utolsósorban pedig az egységes birodalom kialakításának egyéb feltóteleit megteremtő kísérletek már korábban is feltűnnek. Az 1658. évi alapelveket majd angol, holland, francia példák ós szabadalmak nyomán a nagy kameralisták — Becher, Schröder, Hörnigk — fejlesztik tovább, éppen a 17. század 60—70—80-as éveiben és próbálják sok kudarccal kísérve átvinni a gyakorlatba. Mindennek ellenére abban az időben, amikor a magyar rendek királyukká választották I. Lipót császárt (1655), a Habsburg hatalom a korabeli értelemben vett modern abszolutista állam követelményeitől még messze állt. Ha meggondoljuk, hogy hányféle történelmi múltú, a gazdasági fejlettség milyen különböző szintjén és többé-kevésbé rendi befolyás alatt élő országokból kellett volna egységes államot szerveznie, túlzás nélkül 5 A 17. század államelméleti irodalmáról: A. Balaci: Niccoló Machiavelli, Bucureijti. 1969. (Magyarul: Gondolat és Albatrosz kiadók Bp.—Bukarest. 1969. Ford: Jánosházy Gy.). Witt mm T.: A magyarországi államelmóleti tudományosság 17. sz. eleji alapvetésének németalföldi forrásaihoz (J. Lipsius). Filologiai Közlöny, 1957. Q. Oestreich: Justus Lipsius als Theoretiker des neuzeitlichen Machtstaates. Historische Zeitschrift, 1956 181. k. Justus Lipsius-nak a polgári társaságnak tartományáról írt hat könyvei. Ford. Laskai János. Bártfa. 1641. 228 — 229. Vö. Lasltai János válogatott művei a magyar Justus Lipsius. Sajtó alá rendezte, a bevezetést és a jegyzeteket írta Tarnóc M. Bp. 1970. Richelieu: Testament Politique. Amsterdam. 1688. 198 — 199. Thomas Mun: England's Treasure by Foreign Trade hatásáról irodalommal: Várkonyi: i. m. 1965, 708 — 709. 6 Geheimbe Instruction vor ( !) ainem naii ( !) angehenden Hoff Camer Rath. Wien. National Bibliothek, Handschriftensammlung II. 71 — 140. 1658.