Századok – 1976
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes R.: Társadalmi fejlődés és állami önállóság (Habsburg-abszlutizmus és független Magyarország) 1018/VI
TÁRSADALMI FEJLŐDÉS ES ÁLLAMI ÖNÁLLÓSÁG 102 ö Előadásunk szűkrefogott keretei között nem szólhatunk e nagy kérdéskör kutatásának metodológiai nehézségeiről. Mellőznünk kell gazdag tartalmának számos fontos részletét is. Célunk nem több, mint hogy megkísérlünk összefüggéseket találni a társadalmi fejlődési tendenciák és a különböző államhatalmi alakulatok között. így is távoli területeket szükséges átfognunk: a gazdaság, társadalom, politika, államelmélet és művelődés szféráit, mégpedig mintegy félévszázadon át, a korabeli Magyarország és a Habsburg-birodalom messzeségeiben. * 1. Feudális viszonyok között az államforma, államszervezet, kormányzási metódus összességót magábafoglaló államhatalom a tulajdonviszonyok, a kiváltságosok osztályuralmának fenntartása érdekében úgy látja el a termelés zavartalanságát, az ország védelmét és belső rendjét biztosító feladatait, hogy a földművelők, kézművesek, bányászok, kereskedők munkájára épít, a kiváltságokkal nem rendelkezők munkájának eredményeit a végsőkig kisajátítja, de a történelmi körülmények változásaival, a külső ós belső politikai viszonyok megszabta követelmények szerint közvetve vagy közvetlenül, bizonyos mértékig az uralkodó osztály, vagy az uralkodó osztály egyes csoportjainak anyagi erejéből is merít. Jellege a feudalizmus századain át sokszor változott. Mégpedig a nemzetközi munkamegosztás és hatalmi helyzet, nem utolsó sorban pedig a belső osztályerőviszonyok és gazdasági körülmények kölcsönhatásában kristályosodtak ki a feudalizmus korabeli államok különböző változatai: a rendi, a centralizált állam s az abszolút monarchia. Bármely korszakban, bármely ország gazdasági-társadalmi viszonyait a politikai, államhatalmi körülményekből kiemelve vizsgálni rendkívül nehéz, belső lényegét a maga „vegytisztaságában" rövid távon megragadni pedig szinte lehetetlen. A fejlődés tendenciái csakis a nemzetközi erővonalak s az évszázados folyamatok összefüggéseibe illeszkedve tűnnek elő. Gazdag volt vagy szegény Magyarország, hanyatlás vagy ellenkezőleg, a fejlődés időszaka az a hat évtizednyi idő, amikor többszöri próbálkozás után nemzetközi szövetség rendszer ós nemzetközi háború keretei között több ország katonai és anyagi erejét összefogva végre kiverik a törököt, s a másfél évszázad óta külön hatalmak alatt élő országrészeket először a Habsburg állam, majd Rákóczi fejedelemsége foglalja egységbe? „Ez az ország olyan gazdag, hogy örök alapja lehet felséged kincstárának" — állapítják meg egybehangzóan a Habsburg állam magyarországi berendezkedésének terveit elkészítők. Magyarország nyomorúságos ország, olyan mint az „elalvó gyertya", népe óhenhalásra jutott — írják ugyanott. Vármegyei felterjesztések, kamarai jelentések, emlékiratok, különböző tervezetek sokaságában is a pusztulás és a bőség képei váltakoznak. A történelmi vizsgálatok megerősítik a kortársak kettős véleményét. Hatalmas ellentétek korszaka ez: nagy vagyonok jönnek létre és nagy tömegek szegényednek el. Mérhetetlen a fényűzés és leírhatatlan a nyomor. Megdöbbentő a pusztítás és lenvűgözőek az emberi munka teljesítményei. 1648—1711 között Magyarországon mindig szólnak valahol a fegyverek. Névtelenek tömegei maradnak a csatatereken és a várfalak alatt. Járványok, éhínségek, példátlan katonai kegyetlenkedések tizedelik a lakosságot. Ez talán a magyar történelem demográfiailag legkritikusabb korszaka.
