Századok – 1976
Tanulmányok - Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1009/VI
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC ÉS EURÓPA 1015 erre nem vállalkozott. Ezek után a francia diplomácia támogatást csak Lengyelországban tudott nyújtani az ún. francia párt tagjainál, akik segítették a segélypénz eljuttatását, a zsoldosok fogadását, a fegyvervásárlást, de komoly támogatást nem nyújthattak. Fontos volt a fejedelem számára bel- és külpolitikai szempontból, hogy XIV. Lajos ismerje el őt és a rendeket és kössön velük szabályos szövetségi szerződést. A király 1705-ben elismerte Rákóczit Erdély fejedelmének, a szerződés megkötését azonban halogatta, s amikor a tervezetek 1708-ban elkészültek, már nem tartotta alkalmasnak az időt aláírásukra. Egyébként 1703-tól kezdve többször biztosította a fejedelmet arról, hogy a magyar ügyet belefoglaltatja az általános békébe. Amikor azonban a rastatti szerződést meg- t kötötték, XIV. Lajosnak nem volt ereje Rákóczit Erdély birtokába visszajuttatni. Sok szó esett a régebbi történetírásban arról, hogy XIV. Lajos mint az abszolút monarchia fő képviselője nem akart szerződést kötni egy másik uralkodó fellázadt alattvalójával, s általában Rákóczit nem tartotta egyenlő félnek. Nos az igazság az, hogy a francia udvar alaposan tanulmányozta a felkelés történeti és jogi érveit és a következő következtetésre jutott: „Őfelsége távol áll attól, hogy ezt a fejedelmet a császár elleni rebellisnek tekintse. Ót nagyapjának, Erdély szuverén fejedelme Ragotzi fejedelem törvényes utódának tekinti, aki hajdanában Franciaország és Svédország szövetségese volt. Joggal hiszi, hogy ezt a fejedelemséget a császár bitorolja. Ragotzi fejedelem pedig jogaiért harcol, egy szabad nemzet élén, amely érdekeihez kapcsolta magát azokkal a jogos követelésekkel, amelyekkel a magyarok kérik, hogy állítsák őket vissza az Ausztriai Ház által megsértett és megsemmisített kiváltságaikba."14 XIV. Lajos tehát elismerte a felkelés törvényességét, s ha Rákóczit nem u támogatta kellőképpen, ennek oka egyrészt az volt, hogy nem bízott a felkelés sikerében, másrészt hogy Franciaország maga is nehéz helyzetbe került.1 5 Régi vitatéma az is, hogy Rákóczi a francia udvar bábja, esetleg intrikáinak áldozata volt. Bebizonyítottuk, hogy a fejedelem maga kezdeményezte a kapcsolatok felvételét Franciaországgal, hogy nem szűnt meg követelni a szerződés megkötését és a segítség növelését. Csalódásai ellenére is kénytelen volt ragaszkodni Franciaországhoz, ha nem akart nemzetközileg teljesen elszigetelődni. 6. Amikor a svéd király II. Ágostot kiszorította Lengyelországból és az lemondott a lengyel trónról, felmerült I. Péter cár környezetében az a terv, hogy — a Báthory-hagyományt folytatva — Rákóczit válasszák meg len-14 Sa Majesté est bien éloignée de regarder ее Prince comme rebelle à l'Empereur. Elle le considère comme le légitime héritier du Prince Ragotzi, son grand-pêre, souverain de la Transylvanie, autrefois allié de la France et de la Suède. Elle regarde avec raison cette Principauté comme usurpée par l'Empereur, et le Prince Ragotzi combattant pour ses droits à la tête d'une nation libre, unie à ses intérêts par les justes sujets que les Hongrois ont de demander le rétablissement de leurs privilèges violés et anéantis par la Maison d'Autriche. Francia Külügyminisztérium Levéltára, Согг. pol. Turquie, tome 9. fol. 135-139. 16 Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Bp., 1966, francia javított és bővített változata: La France et la Hongrie au début XVIIIe siècle. Bp., 1971.
