Századok – 1976

Tanulmányok - Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1009/VI

1016 KÖPECZI BÉLA gyei királynak. A cár ugyanakkor szerette volna, ha Rákóczi francia kapcsolatait felhasználva közben jár XIV. Lajosnál, hogy az békét közvetítsen Svédország és Oroszország között. A kapcsolatok felvételét 1707 elején I. Péter kezdeményezte és a fejedelem elszigetelt helyzetében ezt örömmel vette. A lengyel trón elfogadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy egyrészt a lengyelek megválasszák, másrészt hogy a cár támogassa Miksa Emánuel bajor választó magyar királyságát s az ő erdélyi fejedelemségét. Ellenszolgáltatásként vállalkozott arra, hogy megnyeri a cár és XII. Károly közötti békeköz% vetítés ügyének a francia udvart. Ilyen alapon jött létre 1707 szeptemberében az ún. varsói szerződés, amelyet a körülmények alakulása miatt egyik fél sem tudott megvalósítani. Előbb a svéd előnyomulás, majd Poltava után II. Ágost visszatérése Lengyelországba, megakadályozta Rákóczi lengyel királyságát. Az orosz szövetség nem nyújthatott segítséget azért sem, mert a francia diplomácia a fejedelem sürgetései ellenére csak akkor vállalkozott a közvetítésre az északi háborúban, amikor már a Porta XII. Károly megsegítésére megindította a háborút Oroszország ellen. Versailles magatartását ebben a kérdésben konzervativizmusa magyarázza: ragaszkodott a Richelieu által kezdeményezett svéd kapcsolatokhoz, és nem ismerte fel Oroszország nagyhatalmi helyzetét.16

Ilyen körülmények között I. Péter csak arra vállalkozhatott, hogy közvetít Rákóczi és a bécsi udvar között, amit ez utóbbi elutasított. Rákóczi egyébként a magyarországi protestánsok útján, de a francia diplomácia segítségével igyekezett kapcsolatot teremteni XII. Károllyal, a svéd király azonban mereven elzárkózott, mint ahogy XIV. Lajos javaslatait is elvetette.1

7 7. Anglia és Hollandia már 1704-ben felajánlották a mediációt a bécsi udvar és a magyar felkelők között, mindenekelőtt azért, mert a szabadságharc császári erőket vont el a nyugati hadszíntérről.1

8

A közvetítésben szerepet játszott a protestáns rokonszenv is, de nem olyan mértékig, hogy különösebben befolyásolta volna a tárgyalásokat. Rákóczi a minimális program értelmében minden megegyezés sarkalatos pontjának az erdélyi fejedelemség önállóságának biztosítását tartotta. 1706 márciusában az erdélyi országgyűlés deklarálta a fejedelemség elszakadását az Ausztriai Háztól, mégpedig azzal az indokkal, hogy ,,az erdélyi fejedelemségnek az Ausztriai regimenttől való elszakadása mind a két hazának boldogulására szükséges".1

9 A békeközvetítők tudták, hogy a császári udvar ilyen engedményre nem hajlandó és azt is látták, hogy nem elsősorban jogi alapon ragaszkodik Erdélyhez, hanem mint George Stepney angol követ írta, azért, mert ,,az igazi maxima, 16

V. Sternberg János: Az 1707-es orosz—magyar tárgyalások előzményei, A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1965. 1. sz., Perényi József : II. Rákóczi Ferenc ós I. Péter diplomáciai kapcsolatainak kezdetei.1 Magyar—orosz történelmi kapcsolatok c. kötetben. Bp., 1956. 17 К. Benda: Le projet d'alliance hungaro-suêdois-prussienne de 1704, az Etudes historiques I. с. kötetben, Bp. 1960. 18

A béketárgyalásokról Márki Sándor Rákóczi-életrajza ad összefoglalást, a legérdekesebb iratokat közli az Archívum Rákoczianum II. Osztályában Simonyi Ernő: Angol diplomatiai iratok, 1 — 3. köt. Pest, 1871 — 77. 19

Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. Bp., 1907. I. 508.