Századok – 1976
Tanulmányok - Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1009/VI
1010 KÖPECZI BÉLA ségbe magát a feudális társadalmi rendszert, sőt lehetőséget adtak modernizálására. Európa másik nagy régiója, az Elbától keletre gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan egyaránt elmaradott a fejlődésben a 16. század óta, amikor a mezőgazdasági konjunktúra hatására sor került a „második jobbágyság" bevezetésére. Itt a nemesség növelte a majorsági gazdálkodást, tehát saját közvetlen árutermelését, de nem szabad munkaerővel, hanem a jobbágyság röghöz kötésével és robotoltatásával. Ez a folyamat érvényesült a Habsburgbirodalom országaiban is, még ha nem is teljesen azonosan, hiszen Ausztria vagy Csehország az ipari és kereskedelmi fejlődés magasabb szintjén állt, mint Magyarország, amelyet 150 éven keresztül háborúk dúltak. Az osztrák kameralisták, akik a francia abszolút monarchia gazdaságpolitikáját akarták utánozni, különböző korszerű reformok bevezetését javasolták,3 a bécsi udvar azonban nem tudott és nem mert szembefordulni a nemességgel még az örökös tartományokban sem, aminek következtében a reformjavaslatok jórészt papíron maradtak. Magyarországon a központi hatalom szempontjából a helyzet annál bonyolultabb volt, minthogy itt a fejlődés különleges tendenciái is jelentkeztek.4 Amellett, hogy bővült a nemesi árutermelés a jobbágyság kizsákmányolásának fokozása árán, maga a parasztság is differenciálódott gazdaságilag és egy része képes volt jelentős árutermelésre. A nemesség megerősödése akadályozta a városi fejlődést, de az ún. mezővárosokban, tehát a jórészt agrárjellegű oppidumokban erősödött a paraszti kisipar, és fellendült a marha- és a borkereskedelem. Vita folyik arról, hogy vajon érvényesült-e valamiféle Habsburg-abszolutizmus Magyarországon.5 Ha az abszolutista gazdaságpolitikát vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy csak részlegesen és egyoldalúan, de ha azt vesszük tekintetbe, hogy a bécsi udvar nemcsak a nemesi alkotmányt dobta félre és a rendi kiváltságokat nyirbálta meg, hanem az erőszak alkalmazásával a megszálló hadsereg és a katolikus egyház segítségével megsértette az alapvető szabadságjogokat, egyre nagyobb terheket rakott az ország minden lakosára, üldözte a protestantizmust, akkor azt mondhatjuk, hogy főleg katonai és politikai értelemben az abszolutizmus primitív formája érvényesült. Ez a primitív forma nem volt alkalmas arra, hogy a társadalmat korszerűsítse különösen egy olyan országban, amely a királyi hatalmat külső, ellenséges erőnek tekintette. 2. A magyar uralkodó osztály egy része 1526 után abban reménykedett, hogy Bécs segítségével visszaállíthatja a középkori Magyarországot. A Habsburgok 1683-ig azonban képtelenek voltak olyan erőket felvonultatni, amelyek 3 A. Klima—J. Macurek: Transition du féodalisme au capitalisme en Europe centrale, Actes du XIe Congrès International des Sciences Historiques. Stockholm, 1960. IV., I. Wellmann: Merkantilistische Vorstellungen im 17. Jh. und Ungarn, Nouvelles études historiques. Bp. 1965. 1., Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus a XVIIT. sz. második felében és Magyarország, Történelmi Szemle, 1965, Mokkái László Az abszolutizmus társadalmi bázisának kialakulása az osztrák Habsburgok országaiban, Történelmi Szemle, 1960. 4 Vö. Pach Zs. Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV —XVII. században. Bp., 1963. 5 Legutoljára J. Bérenger: Finances et absolutisme autrichien dans la seconde moitié du XVIIe siècle, 1—2. Paris, 1975.
