Századok – 1976

Tanulmányok - Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Európa 1009/VI

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC ÉS EURÓPA 1011 legyőzik a török hatalmat, csak az ország nyugati és északi részét tudták megtartani, de azt is úgy, hogy a peremvidék állandó harcok színtere volt. Ilyen módon Magyarország tulajdonképpen az ütközőállam szerepét töltötte be Ausztria és a Török Birodalom között, amely megszállva tartotta az ország középső részét. Az uralkodó osztály egy része már a 16. század elején arra a meggyőződésre jutott, hogy a Habsburgok nem tudnak megfelelő segítséget nyújtani s ez a felismerés vezetett el az erdélyi fejedelemség megteremtéséhez. A törökök támogatták hűbéresüknek, az erdélyi fejedelemnek azt a törekvését, hogy a császári Magyarországot megszerezze, de arra nem gondoltak, hogy feladják a hódoltságot és visszaállítsák a régi Magyarországot . Ilyen körülmények között 150 évig vergődött az ország a két hatalom között. A 18. század elején a törökök kiűzése után a Habsburgok vagy a Porta közötti választás dilemmája elesett, Rákóczi tiszta helyzettel találta szembe magát: az ország függetlenségét a Habsburg-hatalommal szemben kellett kivívnia. Ebben az új helyzetben dolgozta ki a kuruc vezetés a felkelés maximális és minimális programját. A maximális program magában foglalta a Habsburgok trónfosztását, új király választását, az önálló Erdély visszaállítását. A minimális program célul tűzte ki, hogy a császár orvosolja a gazdasági, polit ikai és Vallási sérelmeket, és ígéretei teljesítésének garantálására biztosítsa az erdélyi fejedelemséget Rákóczi számára, és állítson külföldi kezeseket. E változatok kialakításánál a fejedelem tekintetbe vette a külső és belső feltételeket és számolt azzal, hogy a Habsburg-birodalom milyen erőt képviselhet a kor Európájában.. A franciák és a bajorok katonai veresége és a nemesség egy részének megbékélési törekvései miatt Rákóczi, mint ideiglenes államformát, a szövetkezett rendek konföderációját hozta létre, ami a minimális program felé való orientálódást jelezte. A státusok és rendek ,,a törvények és szabadságjogok" helyreállítására szövetkeznek s Rákóczit vezérlő fejedelmüknek kiáltják ki, még pedig úgy, hogy nemcsak „hadi dolgokban", hanem „törvényes egyházi, politikai és oeconomiai állapotokban" is igazgatja őket. A konföderáció a lengyel történelemből ismeretes, mint olyan rendi szövetkezés, amely az uralkodó osztály bizonyos csoportjainak valóságos vagy vélt jogait védi más csoportokkal és különösen a központi hatalommal szemben. Az analógia a magyarországi konföderációval csak odáig megy el, hogy ez utóbbi is rendi formáció, de az ellenfél itt nem elsősorban egy másik nemesi csoport, hanem egy olyan idegen hatalom, amely az ország egész lakosságával szemben, társadalmi osztályokra és rendekre való tekintet nélkül, elnyomóként viselkedik. Rákóczi és kortársai éppen ezért nemcsak a lengyel példára hivatkoztak, hanem a svájcira és a németalföldire is. Bár a magyar konföderáció összetételét és formáját tekintve rendi jel- , legű, Rákóczi kezében a központosítás eszköze, mert mint vezérlő fejedelem szuverén hatalmat gyakorol.® S valóban, az új állam képes volt — ha ideiglenesen is — de összefogni a különböző társadalmi erőket.7 A szabadságharcot a jobbágyok kezdeményezték, Rákóczi az ő hívásukra jött le Lengyelországból. 6 Az állam jellegéről: Köpeczi B.— Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, II. kiad. Bp. 1976 és a szécsényi tudományos ülésszak előadásai, Tiszatáj, 1976. 6. sz. 7 Pach Zs. Pál : A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban. Századok, 1964. 1. sz., ugyanaz franciául, Acta Historica, 1964. 2. sz.