Századok – 1976
Közlemények - Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről 84/I
A MAGYAR NYELV KŐTELEZŐ TANÍTÁSÁRÓL 101 A felcsigázott érdeklődést jelzi a következő adat is. A Szegeden nyomtatott, az itt felállítandó egyetem tárgyában készült emlékiratot7 0 is megküldik az összes törvényhatóságnak, a törvényhozás tagjainak. Az 1500 példányban készült könyvecske Szegednek kéri az új egyetem felállításának jogát — az Alföld magyar nemzeti tekintetben „faji terület" és „faji területnek faji központtal is kell bírni". Nem mulasztja el hangsúlyozni a magyarosításról vallott nézeteit sem: a magyarosodás alapjait az elemi iskolákban kell lerakni. „A népnevelés tehát a bázis, amelyre kérlelhetetlen eréllyel kell építeni a magyarosodás nagy épületét." Annak az útnak, amely a felvidéki középiskolák bezárásától a törvényjavaslat beterjesztéséig vezet, csak a legfontosabbnak vélt állomásait emeltük ki, hisz a 68-as nemzetiségi törvény óta a nem magyar népek politikai jogait számtalan sérelem érte. A törvény A kulturális autonómia felszámolására irányuló törekvés 1879 márciusában jutott el a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló törvény beterjesztéséig. Érdemes időznünk a Trefort által készített szövegnél, vajon hogyan képzelte, illetve akarta a közoktatásügy minisztere a magyar nyelv tanítását elindítani. Figyelmet érdemel a törvényjavaslat azért is, mert lényeges pontokban tér el a végleges szövegtől. A Trefort által kidolgozott törvényjavaslat 6 paragrafusból áll. Bevezetőben magyarázatként megállapítja, hogy a törvényre az állam nyelvének elsajátítása érdekében van szükség, s már itt előrebocsátja a Házban a vita folyamán oly gyakran elhangzó érvelést: az állam módot akar nyújtani minden polgárának azon jogának érvényrejuttatásához, hogy elsajátíthassa állama nyelvét. Az első paragrafus elrendeli a tanítóképzőkben a magyar nyelv tanítását, minden olyan felekezeti tanítóképzőre vonatkoztatva, ahol a tanítási nyelv nem a magyar. Ezekben az intézetekben a magyar nyelv oly óraszámmal veendő fel, „hogy az egész tanfolyam alatt annak beszédben ós írásban elsajátítása minden tanítójelöltnek lehetővé tétessék".71 Első hallásra úgy tűnhet, hogy ez a paragrafus nem jelent sok újat, erre a szövegben is hivatkozást találunk, ti. az 1868-as népiskolai törvény is köteles tantárgyként jelölte meg ezekben az intézetekben valamint a felsőbb népiskolákban a magyar nyelvet. Valóban, Eötvös 1868-ban, törvényének 13. paragrafusában így határozta meg azokat a feltóteleket, amelyek mellett a felekezetek tanítóképzőket állíthatnak fel: „Azokban legalább azon tudományok és legalább azon terjedelemben taníttassanak, amelyeknek és aminő terjedelemben tanítása az állami képezdékre nézve ezen törvényben el van rendelve,"72 és ahol a tanítási nyelv nem a magyar, ott tantárgyként ezt is tanítani kell.7 3 A fogalmazás azonban általános ahhoz, hogy a népiskolai törvény több pontosan megfogalmazott előírása mellett a gyakorlatban ezt se tartsák be a felekezetek. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy ugyané törvény korábban már említett 11. paragrafusa a hitfelekezetek kezét teljesen szabaddá teszi azokban a nyilvános népoktatási intézetekben, amelyeket híveik anyagi hozzájárulásából tartanak fenn, nemcsak a tankönyveket, de a tanítási módszert, a rendszert, sőt a nyelvet illetőleg is. Már 1868-ban, a népiskolai törvény képviselőházi vitáján felmerült az a probléma, hogy a paragrafusok nem vonják meg pontosan azokat a határokat, amelyeken belül a törvényt érvényre kell juttatni. Akkor azzal tértek napirendre e probléma felett, hogy az általánosabb fogalmazás, az ellenőrzés és meg _ 70 OSzK. Kézirattár. Fol. Hung. 1716. Emlékirat a Szegeden felállítandó egyetem tárgyában. Szeged. 1879. 71 Az 1878 — 81. évi országgyűlés képviselőházának irományai. V. kötet, 383 — 384. 72 Magyar Törvénytár. 1836-1868. évi törvénycikkek Bp. 1896. 1868: XXXVIII tc. 13. §. 73 1. m. 1868: XXXVIII tc. 88. §
