Századok – 1976

Folyóiratszemle - Bazilev.L.: 1911.szeptember 11. rejtélye 998/V

FOLYÓlItATSZEMLE 999 eszer vezetés nem, ő személyesen viszont fenntartások nélkül megbízott Bogrovban, aki azáltal vélt nagyobb politikai súlyt adni tettének, hogy a szoeiálforradalmárok pártja nevében hajtotta azt végre. Mint ismeretes, az eszerek nem vállalták az 1911. szeptember elsejei merényletért a felelősséget. Szerzőnk Bogrov adatai közül azt emeli ki, hogy szenvedélyes kártyás volt, s egész életmódja labilis pszichikai alkatra utalt. Elgondolkodtató, ahogyan a titkos rendőrséggel újra kapcsolatba került 1911 augusztus végén. 1910 novemberétől nem dolgozott az ohranának, s 1911. augusztus 26-án jelentkezett. Közölte, hogy pétervári utazása során megismerkedett az eszer Lazarevvel, s így megtudta, kik terveznek merényletet végrehajtani a kijevi ünnepségek idején. Bazilev hitelesnek fogadja el a Lazarevvel való találkozást, amit az eszer vezető idézett munkája is alátámaszt. Nem csodálkozik azon sem, hogy megbíztak Bogrovban. Furcsálja viszont, hogy azt. a bizonyos N. Ja.-t, akiről Bogrov leírást adott, a titkosrendőrség adatai szerint nem sikerült azonosítani, bár erre tettek lépéseket. Mindenesetre Bogrov minden rendezvényre belépési engedélyt kapott, hogy a merényletet készítő N. Ja.-t felismerje és leleplezze. Augusztus 31-én jelentette, hogy a rejtélyes terrorista megérkezett, ekkor kapott a másnap esti rendezvényekre belépőt. Elsején délelőtt a rendőrség F. Trepov útján figyelmeztette a miniszterelnököt, de az épp a helyzetében beállott változások miatt nem maradhatott el egyetlen reprezentálási alkalomról sem. Mint ismeretes, Sztolipin szeptember 6-ig agonizált. Az egykorú orosz sajtó természetesen sokat foglalkozott а történtekkel. Vizsgálatot követeltek, az ohrana mulasztását hangoztatták. Alakult is bizottság a körülmények tisztázására, de mielőtt befejezte munkáját, már hadbíróság ítélkezett a merénylő felett és kivégezték. A hadbírósági per lefolyásáról nem maradtak fenn dokumentumok, csupán annyi szivárgott ki, hogy Bogrov bízott pártfogóiban, ami az események egyik interpretációját látszik alátámasztani. Nehezítette az ügy kibogozását — ha egyáltalán akarták — a különböző rendőri szervek vezetőinek rivalizálása, ami az előkészületek idején is megmutatkozott. Valószínű, hogy a sajtó ohrana-ellenessóge is hozzájárult a kijevi titkosrendőrség tevékenységének kivizsgálásához, amelyet maga a cár rendelt el. A vizsgálat során feltárultak az egyes rendőrtisztek közötti ellentétek, így elhúzódott az ügy. Csak 1912 végén zárták le azt; komoly következménnyel járó szolgálati mulasztást állapítottak meg, bírósági eljárást akartak indítani a négy felelős tiszt ellen, de II. Miklós utasítására az egész ügyet ad acta kellett tenni. A körülmények azóta is tisztázatlanok maradtak. V. N. Kokovcev, Sztolipin helyettese, majd utóda, memoárja alapján azt állapítja meg a szerző, hogy az uralkodó család könnyen tudomásul vette a miniszterelnök halálát. Nem bizonyított azonban az a felfogás, miszerint udvari körök sugallatára történt a merénylet, ahogyan ezt P. G. Kurlov akkori belügyminiszterhelyettes, a biztonsági intézkedések fő koordinálója 1923-ban Berlinben kiadott memoárja alapján gondolni lehetne. Egy másik felfogás az ohrana felelősségét, sőt szándékos bűnösségét hangsúlyozza; erre vonatkozólag a szerző A. Izgojev, A. Gucskov, V. I. Gurko, valamint Keienszkij véleményét idézi. A harmadik variáció az eszereket sejtiaháttórben. Ennek egyik változata szerint a szoeiálforradalmárok azért határozták el Sztopilin meggyilkolását, mert reformjai következtében hatástalan lett agitációjuk. A párt viszont — mint említettük — nem vállalta a felelősséget. Bogrov kapcsolata az eszerekkel igen esetleges volt, s ez kétséget támaszt e változat valószínűségét illetően. A másik feltételezés szerint az eszerek vagy valamelyik anarchista csoport rájöttek Bogrov kapcsolataira a rendőrséggel, s likvidálással fenyegették, ha nem hajtja végre a Sztolipin elleni merényletet. De ez sem bizonyítható. Bazilev szerint az tűnik a leginkább valószínűnek, hogy a kiegyensúlyozatlan életet élő, pszichopata vonásokkal rendelkező Bogrov teljesen egyéni akciója volt a merénylet. (Voproszi Isztorii, 1975. 7. szám, 115—129. I.) M.