Századok – 1976

Folyóiratszemle - Barg; M. A.: A 16–18. századi polgári forradalmak összehasonlító történeti vizsgálata. 991/V

992 .FOLYÓIRATSZEMLE három támadás egymásból építkezését illusztráló Marx-idézet koncepcionálisan jól illeszkedik ugyan Barg gondolatmenetébe, de a hollandok felkelését és nem a német parasztháborút említi 1648 előképeként. Lenin megállapításaira támaszkodva állítja a koherenciát a korszak egyes fejlődési fázisai (a forradalmak) és azok belső dinamizmusának szakaszai között. Ennek megfelelően az összehasonlító vizsgálat feladata feltárni az osztályerők mozgását a három forradalomban, ami tükrözi a 16—18. sz. fejlődését, s ugyanezt megvizsgálni egyes forradalmakon belül. A korszak ívét kívánja érzékeltetni, amikor a polgári forradalmak általános ismérvei közül vet össze néhányat a 16. századi német és a 18. századi francia események alapján. A területi-politikai ismérv, azaz a polgári forradalom mint centralizált demokratikus fordulat a német parasztháborúban aligha mutatható ki. A korszak kezdetén Németország széttagoltsága következtében, térben és időben szétszórt társadalmi összeütközések formájában — inkább még a középkorra jellemző módon — ment végbe a polgárság első nagy támadása a feudalizmus ellen. A korszakot lezáró francia forradalom viszont klasszikusan össznemzeti polgári átalakulás. A két forradalmi esemény történelmi funkciója, feladata is a fázisok különbségét bizonyítja. A nemzetállam megteremtése az egyik esetben, a politikai hatalom meghódítása a feudalizmus korában kialakított állam keretei közt, a másikban. A burzsoázia vezető szerepét illetően: a német polgárság féllábával még a középkor pillérein állt, ezért nem állhatott egy következetesen antifeudális küzdelem élére, a politikailag érett francia burzsoázia viszont már egy demokratikus fordulatot vezetett. A két végpont között az angol burzsoázia elvezette ugyan az abszolút monarchiától az alkotmányos monarchiáig az országot, de kompromisszumok árán. A fentiek alapján is látható, hogy a német parasztháború még nem, a francia forradalom már nem illeszthető be ellentmondástól mentesen a korai polgári forradalmak korszakába. Mégis a feudalizmuson belüli társadalmi mozgalmak és a burzsoázia elleni fellépések közötti átmenet állomásai tehát a korszakhoz tartoznak, bár az átalakulások mélyreható volta, a tömegek aktivizálódásának mértéke, a tudatosság szintje stb. tekintetében eltérőek. A komparatív módszer alkalmazásával az osztályharcnak a feudalizmusra jellemző elemei, a kapitalizmus és feudalizmus erői közötti konfrontáció és a kapitalizmusra jellemző osztályütközések közötti különbségek pontos feltárása válik lehetővé. A polgári fordalamakban fellépő antifeudális erők céljainak, törekvéseinek feltárása mellett figyelmet kell szentelni annak, hogy milyen jellegű struktúra részei, önfejlődésük melyik stádiumában vannak, stb. Ezáltal válik lehetővé a társadalmi tartalmukat, céljaikat tekintve azonosnak tűnő események közötti különbségek érzékeltetése, akorszak fejlődési szakaszainak megragadása, de így kapunk plasztikus képet a különböző társadalmi-politikai erők törekvéseinek egybeeséséről is, ami a forradalmak össznemzeti jellegét biztosítja. Hasonló céllal kell elemezni a korszak polgári forradalmai által lerombolt, ill. újként épített társadalmi elemeket. Nem minden feudális maradványt számoltak fel ós nem homogén kapitalista viszonyokat eredményeztek. Mindez természetesen visszavezethető a forradalmi konfrontációban résztvevő osztályok és rétegeik jellegére. A 16—18. század forradalmaiban két forradalmi osztályt tartunk számon: a burzosáziát és a parasztságot. A feudalizmus ellen indított támadás kezdetén egységesnek tűnnek — amíg a régi hatalmi viszonyok megváltoztatásáról van szó —, de belső megosztottságuk kerül előtérbe, amint az új hatalmi viszonyok kialakítása a feladat. A megosztottságot előidéző tényezők is különbözőek. Ha a parasztságot mint a feudális formáció elemét tekintjük, elsősorban a jogi helyzetükben rejlő különbségek szerint tagolódik. A kapitalista viszonyok között viszont a vagyoni differenciáltság válik dominánssá. A korai polgári forradalmak burzsoáziája belső struktúrájának vizsgálatakor szem előtt kell tartani, hogy egy formálódó, „fiatal" társadalmi osztályról van szó, amelyet nem elég vagyoni helyzete alapján tagolni, genetikailag kell közelíteni, társadalmi származását is figyelembe véve. így nemcsak