Századok – 1976

Folyóiratszemle - Barg; M. A.: A 16–18. századi polgári forradalmak összehasonlító történeti vizsgálata. 991/V

FOLYÓlItATSZEMLE 993 nagy-, közép- és kisburzsoáziát különíthetünk el, hanem a vállalkozók, manufaktúra tulajdonosok mellett a céhes, az uzsoráskereskedő és más rétegeket is. A forradalmi osztályok különbözősége, arányuk, rétegeik váltakozása meghatározza a forradalmak dinamizmusát. Ezzel a körülménnyel magyarázható, hogy nem az egyenesvonalú forradalmi kibontakozás jellemezte a 16—18. századi nagy átalakulásokat. Radikális nekilendülések, kompromisszumos megtorpanások figyelhetők meg, attól függően, melyik forradalmi osztály játszott vezető szerepet, ill. melyik rétege képviselte, érvényesítette éppen az osztály történelmi perspektívában objektív érdekeit. Mivel két formáció közötti átmenet forradalmairól van szó, a történetírásban gyakori, hogy vagy az egyik (feudalizmus) vagy a másik (kapitalizmus) szerepét eltúlozzák, pedig mindkettő jelenlétét kell kimutatni, s arányuk módosulásait feltárni. Ezt a következők figyelembe vételével tartja elérhetőnek cikkünk szerzője: a korszak mindegyik forradalma — másmás arányban ugyan — három időszakot (múlt, jelen, jövő) foglal magába; a burzsoázia mindig rétegenként lép fel; a forradalmi osztályok forradalmi potenciálja az események során változik (a forradalom kiteljesedése során felső rétegei leválnak, egyre alsóbb rétegek képviselik az osztály egyetemes érdekeit, miáltal nő a burzsoázia forradalmisága), és végül, hogy az antifeudális küzdelem összefonódik a polgáii átalakulás, berendezkedés körül folyó harccal. Cikke további részében Barg a három „időszak" logikai konstrukciójának dialektikája tükrében vizsgálja a korszakot és forradalmait. A „múlt idősíkja" a feudalizmuson belüli társadalmi feszültségek kirobbanását, az egyes társadalmi csoportok feudalizmushoz kötődő vonásait jelenti. Ez az „idősík" mindhárom forradalomban kimutatható, de leginkább a 16. század eleji német eseményeket jellemzi. Az osztály-összeütközések feudális, „múltbeli" vonásait az adja, hogy a 16—18. századi polgári forradalmak egyidejűleg a parasztság antifeudális harcát is jelentették, míg nem mondható el ugyanez az 1830-as vagy az 1848-as forradalmakról. Ugyanakkor viszont a kapitalizmus formálódó viszonyai jelentősen, a korszakban előrehaladva egyre inkább meghatározták az események alakulását. „A múlt idősíkja" elemeinek — feudális-kori területi megosztottság, a mozgalmak parasztfelkelés-jellege, a polgárság inkább középkori, mint kapitalista jellege — túltengése magyarázta a burzsoázia első nagy támadásának idő előtti megtorpanását. A középkori viszonyokban gyökerező, azokkal szorosan összefonódott társadalmi rétegek, pl. az uzsorás-kereskedő réteg, vezető szerepre jutása csak az abszolutizmus elleni fellépést eredményezi. Nem mutat túl az alkotmányos monarchia keretein, nem vezet a történelmi perspektívában teljes burzsoá politikai berendezkedéshez. A „jelen idősíkja" azt jelenti, hogy a kapitalizmus—feudalizmus ellentét a domináns, a polgárság mint burzsoázia, a parasztság mint kisárutermelő lép fel, s egyértelműen a burzsoáziáé a vezető szerep, a paraszti tömegeket „faltörő-kosként" használja fel. Ez az „idősík" az angol forradalomban domináns, a francia eseményekben is érvényesül, csak ott a társadalom alsó rétegei már más szerepet töltenek be. Ebben az „idősíkban" a burzsoázia többek között azért vezetheti az össznemzeti demokratikus átalakulást, mert kizsákmányoló osztály jellegét háttérbe szorítja az a tény, hogy még nem uralkodó osztály, s mint a társadalom politikailag legérettebb eleme felsorakoztatja maga mögött, az elnyomó-uralkodó erőkkel szemben a kizsákmányolt osztályokat. A „jövő idősíkját" megtestesítő plebejus rétegek szerepe a korszak folyamán növekvő. Természetesen ez is mindhárom forradalomban jelen volt. Münzer irányzata és a diggerek még alárendelt szerepet játszottak. A francia alsó rétegek aktivitása viszont nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az agrárviszonyokat radikálisan megtisztították a feudális maradványoktól, de antikapitalista megnyilvánulásaik és törekvéseik nem adtak perspektívát a polgári társadalom számára. (Voproszi Isztorii 1975. 9. szám,, 68—88. I.) M.