Századok – 1976

Folyóiratszemle - Barg; M. A.: A 16–18. századi polgári forradalmak összehasonlító történeti vizsgálata. 991/V

FOLYÓIRATSZEMLE M. A. Barg: A 16—18. századi polgári forradalmak összehasonlító-történeti vizsgálata A címben jelzett korszak forradalmainak polgári feldolgozásait három típusra különíti el a szerző. Elsőkónt a napjainkban jellemző törekvést említi, amely az időbeni szinkronitás alapján közelíti az eseményeket. Ennek megfelelően beszélnek a 17. század válságáról, értve ezalatt a németalföldi forradalmat és szabadságharcot, az angol polgári forradalmat, a franciaországi Fronde-ot, a katalánok lázadását 1640-ben, Portugália önállósulását és az 1647-es palermói felkelést egyaránt. Az „atlanti forradalom" kategóriába illesztik az amerikai függetlenségi háborút és az 1789-cel kezdődő franciaországi változásokat. Marxista szemszögből nyilvánvaló, hogy nem azonos jellegű és jelentőségű események kerültek így egymás mellé. Társadalmi formációk váltakozása és adott formáción belüli társadalmi, nemzeti válságok keverednek egymással. A polgári történetírás másik tendenciáját az jellemzi, hogy a forradalmak feltételeit nem társadalmi összeütközések mozgató tényezőiben, nem a termelési mód válságában, hanem a hatalom, az értékek válságában jelöli meg. Végül a harmadik irányzat, amely mellőzi a komparatív történeti módszert, ragaszkodik a historizmus elveihez. A polgári felfogással polemizálva M. A. Barg azt kívánja cikkében vizsgálni, milyen összefüggés van a 16—18. század, mint korszak, s az egyes forradalmak között, milyen tényezők határozták meg az események dinamizmusát. Elöljáróban a korszak fogalmát egyértelműsíti. Az alapvetően meghatározó törvényszerűségek azonossága alapján tart elkülöníthetőnek egy történelmi korszakot. Esetünkben a feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenet, az ipari forradalmat megelőző tőkés manufaktúra korszak osztályütközései ill. ezek törvényszerűségei jelentik azt az azonosságot, amelynek alapján a 16—18. századi polgári forradalmak korszaka elkülöníthető. A korszak forradalmai a belső mozgató erők dinamizmusának különbözősége miatt egyediek, de tükrözik a korszakon belüli fejlődést is. A korszak sajátosságai, mint külső történeti feltételek jelentősen befolyásolják az egyes forradalmakat. A 16. századtól a 18. század felé haladva a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet kibontakozása, a tőkés manufaktúra, mint gazdasági-társadalmi fázis jutott fejlődése magasabb fokára, s így gyakorolt hatást a lejátszódó forradalomra. Azért is fontos tehát a korszak jellegének feltárása, hogy egyegy fázisát beilleszthessük a történelmi folyamatba, s ugyanakkor objektívebben ábrázolhassuk. Figyelemre méltónak tartja a szerző a korszak (16—18. sz.) és azon belül az egyes forradalmak fejlődési szakaszai közötti koherenciát. Véleménye szerint a marxista kutatók munkáiban sem kap megfelelő hangsúlyt ez a felismerés. Az ti., miszerint a korszak mindegyik forradalmában kimutathatók az előző forradalom bizonyos ismérvei —mint a korszak korábbi fejlődési foka által meghatározott elemek —, de fellelhetők a következő forradalom legélesebb osztályharcos megnyilvánulásának jellemző jegyei is, amelyek a korszak későbbi fázisát, magasabb szintjét tükrözik. A tanulmány három európai méretű, hatású forradalom összehasonlítására tesz kísérletet. Ezek: a reformáció és a német parasztháború a 16. század első felében, a 17. század derekán lejátszódott angol polgári forradalom, s a 18. század végén végbement nagy francia forradalom, mint —Engels alapján — az európai polgárság három nagy támadása a feudalizmus ellen. A