Századok – 1976
Történeti irodalom - Papp Lajos: Törvényen kívül (Ism. Urbán Károly) 985/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 985 PAFP LAJOS: TÖRVÉNYEN KÍVÜL (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1973. 216 1.) Papp Lajos a magyar forradalmi munkásmozgalom ama harcosai közé tartozott, akiknek változatos életútja, mozgalmi tevékenysége jelentős hazai előzmények után kiterjedt a magyar határokon túlra is. Eletének első nagy szakaszát áttekintő visszaemlékezése tehát nemcsak azok számára tartogat sok érdekességet, akik az illegális kommunista párt hazai küzdelmei iránt érdeklődnek, hanem haszonnal forgathatják azok is, akik a 30-as évek második felére s a második világháború időszakára vonatkozóan az emigrációban működő politikai irányzatok történetét tanulmányozzák. A könyv első fejezetei a gyermek- és ifjúkori éveket idézik. A tiszaroffi kovács fia előbb Egerbe megy, hogy szakmát tanuljon, majd 1927-ben a fővárosban telepszik le, ahol mint kőfaragó szakmunkás könnyebben talál munkát. A MÉMOSz-ba belépve kezdettől a baloldal vonzásába kerül: ragyogó egyéniségek, elméletileg képzett munkásemberek, tapasztalt kommunisták egyengetik útját. Már itt szemünkbe ötlik a visszaemlékezés egyik fő erénye: legelőször mozgalmi tanulóéveiről és tanítómestereiről szólva, de később is mindvégig Papp Lajos sikeres munkásmozgalmi portrék egész sorát rajzolja meg. S e portrék értékét csak növeli, hogy köztük több alig ismert, vagy már teljesen a feledés homályába merült egyéniséget találunk. Papp Lajos a harmincas évek nagy sztrájkharcaiban érik edzett forradalmárrá s válik az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék vezető alakjává. Az 1933—1935-ös évek építőmunkássztrájkjairól s a szakszervezeti ellenzék létrejöttéről ós fellépéséről szóló fejezetek kétségtelenül a visszaemlékezés legkimunkáltabb részei. Külön említést érdemel az 1935 tavaszán megtartott OTI-önkormányzati választások részletes leírása. E választásokon az ESzE — a KMP utasításának megfelelően szakszervezeti egységblokkot létrehozva — jelentős eredményeket ért el a keresztény, jobboldali érdekképviseleti szerveket tömörítő úgynevezett Nemzeti Blokk-kai szemben. A szakszervezeti egységblokkra leadott 20 ezer szavazat révén öt baloldali képviselő jutott be az OTI országos közgyűlésébe. Ám ennél is fontosabb volt, hogy e választások bizonyították: az illegális KMP a legális küzdőtéren is fel tud sorakoztatni erőket a Gömbös-kormánnyal szemben. Ezen kívül még sok más érdekes részletet megtudunk az ESzE tevékenységéről. Igen értékesek például azok az utalások, amelyekkel Papp Lajos az ESzE-sajtó (Ellenzéki Munkás, Munkás, Új Építőmunkás, Ellenzéki Textilmunkás, Ellenzéki Építő, Vasas, Fás Ellenzék, Bőrös Ellenzék) szerkesztésének és megjelentetésének körülményeire s ezzel kapcsolatban a Szocialista Képzőművész Csoport tagjaival való együttes munkára világít rá. Figyelemre méltó a Szociáldemokrata Párt ábrázolása a visszaemlékezésben. Olyan harcos emlékezik az SzDP-ről, aki már korán összeütközésbe került a megalkuvó peyerista vezetéssel, maga az ESzE fellépése pedig szinte nem egyéb az e párt hivatalos irányvonala ellen folytatott szívós harcnál. S mégis, Papp Lajos SzDP-képe mentes a sablonos leegyszerűsítésektől s a felületes általánosításoktól. A pártvezetőség ós a tagság beállítottsága között megmutatkozó különbséget a szerző mindvégig érzékeli és értékeli. Akár az 1935-ös sztrájkkal kapcsolatban, akár más vonatkozásban szól a baloldali szociáldemokratákról, soha nem érezzük elvontnak a „bal oldali" jelzőt, mert nem általánosságban, hanem konkrétan, személyekhez kötődően használja. A következőkben — mintegy évtizednyi időre — külföldre vezet Papp Lajos útja. Az emigráció első állomása Moszkva, ahova 1936-ban Bécsen keresztül küldi őt ki a KMP. A Kominternben Kun Béla fogadja, hamarosan megismerkedik a párt több más vezetőjével is. Kun Béla mellett a legendás hírű harcossal és szónokkal, Bokányi
