Századok – 1976

Történeti irodalom - Obcsesztvenno-politicseszkie dvizsenija v Central noj Evrope v 19. – nacsale 20. v. (Ism. Niederhauser Emil) 982/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 983 együttműködve kell harcolnia. B. Ja. Tabacsnyikov : ,,A sztrájkmozgalom a Lengyel Királyságban a forradalmi fellendülés idején 1910—1914" számos adatot közöl a sztrájkokról és hangsúlyozza, hogy a sztrájkmozgalom szervesen illeszkedett be az összoroszországi munkásmozgalom fellendülésébe. M. I. Kopásévá: ,,A cseh ifjúság antimilitarista mozgalma az első világháború előtt" a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom mellett a kispolgári cseh nemzeti szocialista párt és az anarchisták vezette mozgalmak eseménytörténetét foglalja össze. A második rész tanulmányai és közleményei a nemzeti szabadságmozgalmakkal és az egyes nemzetek közti forradalmi kapcsolatokkal foglalkoznak .Kun Miklós: „Pulszky F. konspirativ levele A. I. Herzenhez" kideríti, hogy Herzen már régóta ismert, de eléggé érthetetlen levele Pulszky Ferenchez voltaképpen válasz Pulszky levelére, amelyben azt kérdezte 1862 áprilisában Herzentől, vajon Garibaldi környezetéből, nevezetesen Tiirr Istvántól nem érkeznek-e rendszeres jelentések orosz kormánykörökhöz. A szerző a kérdést azzal magyarázza, hogy Pulszky, aki ekkor garibaldista volt, a cavouristává lett Türr reakciós tevékenységétől félt. Herzen negatív választ adott, és a szerző sem tartja valószínűnek, hogy Türr az orosz kormányzatnak tett volna szolgálatokat. G. I. Jerjomejeva: ,,M. A. Bakunyin levelei Josef Vaclav Frichez (1862)" voltaképpen a levelek feldolgozása alapján, nem szövegközlés formájában számol be a cseh forradalmi demokrata és emigráns Fric tervéről, hogy „Szabadság" címen a szláv mozgalmakat összefogó lapot szeretett volna kiadni. Bakunyin lelkesen fogadta a tervet, anyagi segítséget is nyújtott, cikket is ígért, de a szellemi vezetést teljesen magának kívánta fenntartani. Emiatt Bakunyin és Fric barátsága meg is romlott. M. I. Csemerisszkaja : ,,M . A. Bakunyin még egy levele J. V. Frichez" egy 1862 decemberéből származó levél orosz fordítását közli, ez elsősorban Bakunvinnak Ludwik Mieroslawski ellen írott röpiratával kapcsolatos. Ja. I. Sternberg : „Az 1863-as lengyel felkelés magyar résztvevőinek visszaemlékezései" több vonatkozásban kiegészíti a magyar résztvevők számára vonatkozó lengyel történeti feldolgozásokat és Székely Lajos: „Egy szibériai magyar fogoly története" (1869) és Bányász Márton: „Egy magyar rab Szibériában" (1870) c. munkái alapján elemzi a magyarok részvételét, különösen pedig szibériai fogságukat ós kapcsolataikat a lengyel felkelés száműzött vezetőivel. Ju. I. Stakelberg : „A felkelők szervezetének struktúrája 1862—1864-ben a pecséttan adatai alapján (a fegyveres felkelés által átfogott területen)" mintegy 600 fennmaradt pecsétlenyomat vizsgálata útján, amelyek mintegy 500 hatóság létéről tanúskodnak, pontos kimutatást ad a felkelés központi kormányszerveiről, azok egyes ügyosztályairól, a helyi katonai és polgári hatóságokról és az ukrán, litván és belorusz területeken működő hatóságokról, arra is kitérve, hogyan alakultak meg, mettől-meddig működtek az egyes hatóságok. A tanulmány igen meggyőzően bizonyítja, milyen nagyarányú volt a szervezkedés már a felkelés kirobbanása előtt, és milyen sokáig működtek az egyes hatóságok, még a főerők leverése után is. T. F. Fedoszova: „Bronislaw Szwarce levele »új független Lengyelország« létrehozásának tervéről Óceániában" Peter Aleksandr Wercszczynski-Korczak (1806—1879) tervét ismerteti, aki 1871-ben saját költségén számos röpiratot adott ki és ezekben valamelyik óceániai szigeten vagy Latin-Amerikában javasolta lengyel település létrehozását, amely egy új lengyel állam magva lehetne. Tervezetét mindenhová elküldte (ő maga Pétervárott élt), így a Szibériába száműzött lengyeleknek is. A „vörösök" balszárnyának egyik vezető egyénisége, Br. Szwarce levelében (amelyet a szerző teljes tei jedelmében közöl lengyelül és orosz fordításban) kifogásolja a tervben, hogy az a lengyel település katolikus jellegét hangsúlyozza, azután felhozza az óceániai (új-guineai) településsel kapcsolatos aggályait (a fehér embereknek nem kedvező éghajlat, amely az ottani őslakosok munkájára utalná őket). Olyan helyet javasol, amely Anglia, mint tengeri