Századok – 1976

Történeti irodalom - Bellér Béla: Az ellenforradalom nemzetiségi politikájának kialakulása (Ism. Szász Zoltán) 980/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 981 igazolása szempontjából is szükségesnek tartott — korai revíziós kísérlete. A szlovák és ruszin területen végül is nem került sor nagyobb fegyveres vállalkozásra. A magyar katonai csoportok nem a fiatal — és tegyük hozzá: könnyen felbomlaszthatónak ítélt — csehszlovák állam, hanem Ausztria ellenében kísérelték meg a fegyveres erő alkalmazását. Egyrészt bizonyos nyugat-magyarországi német körök szimpátiáját, másrészt egyes németországi politikusok megértését felhasználva megpróbálták nyomással és ígérgetésekkel engedékenységre bírni az osztrák kormányt. Ennek azonban nem volt kézzelfogható eredménye. A szerző könyvének harmadik fejezetében részletesen tárgyalja a Bethlen-kormány azon lépéseit, amelyek Burgenland egy része megtartására irányultak, s mint ismeretes, kisebb fegyveres erő felhasználásával hosszas bonyoldalmak után sikerült Ausztriával Sopron és környéke hovatartozása ügyében népszavazásban megállapodni. A burgenlandi ügy lezárásával a nemzetiségi kérdés Magyarország határain belül elveszítette korábbi jelentőségét. A harmadik fejezetben tárgyalt folyamat, a keresztény kurzus kezdeti nemzetiségi politikájának felszámolása meggyorsult. A szélesebb körű nemzetiségi jogokat engedélyező 4044/1919 ME rendeletet visszavonták, s a trianoni békeszerződésre való hivatkozással a Nemzetiségi Minisztériumot 1922-ben megszüntették, feladatkörét a miniszterelnökség, illetve a szlovák, román, német kormánybiztosok és a délszláv szakreferens vették át. A Bethlen-kormány — bár többször foglalkozott a magyarországi nemzetiségek kulturális és politikai helyzetének kérdésével, sőt a 4800/1923 ME rendelettel, az 1868. évi 44. tc.-re mint alaptörvényre hivatkozva, papíron széles körű nemzetiségi nyelvhasználatot és kulturális szervezkedést tett lehetővé — a kérdést immár leveimi igyekezett a napirendről. A bethleni rendszer konszolidációjához tartozott, hogy feladta az azonnali revizió tervét, a trianoni Magyarországon pedig — úgy vélte — sem a népesség anyanyelvi összetétele nem indokolja, sem politikai okok nem javallják számára valamilyen „nagyvonalú" nemzetiségi politika inaugurálását. Sőt. A belpolitikában fontos szerepet játszó szélsőséges nacionalista irányzatok éppenséggel a türelmetlen nemzetiségi politikát képviselték. S ha nem is a kívánt mértékben, de jelentős engedményeket tett nekik a külpolitikai okokból egyébként óvatosságot ajánló miniszterelnök. Bellér Béla könyve a hazai német nemzetiség helyzetének elemzése keretében ismerteti a németeknek az ország társadalmában elfoglalt helyét, és azokat a politikai irányzatokat, amelyek akcióba léptek a németség tömörítésére illetve kulturális-politikai életének fellendítésére. Ezek a törekvések korábban, még Bleyer minisztersége idején — melynek bemutatása a munka egyik fő célkitűzése — és 1923—1924-ben is a magyar revíziós célkitűzésekkel egyetértő és azokat lojálisán támogató német nacionalizmus hivatalos elfogadtatását célozták. Ebben a szellemben alapították 1924-ben a Volksbildungsvereint. A hivatalos körök előtt bizonyos tekintélynek örvendő szervezet működését azonban a helyi hatóságok nem nézték jó szemmel. Az ellenforradalmi rendszer tisztviselői karának jól működő osztályösztöne korán jelezte, hogy két nacionalizmust csak időlegesen, csak az adott nemzetközi helyzetben lehet valamennyire összeegyeztetni, új viszonyok közepette a nyugalmi állapot megbomolhat. S miként a szerző a kitekintésben jelzi, a Harmadik Birodalom megteremtése és felemelkedése felborította az erőviszonyokat, végletesen felfokozta a hazai németség egy részének nacionalizmusát, amely végzetes útra tért a magyar nacionalizmussal szemben kiéleződő és a náci német birodalom részéről hatalompolitikai okokból támogatott harcában. Bellér Béla adatokban gazdag, nagy levéltári anyagra épülő könyve tehát nem csupán azt nyújtja, amit címében jelez. Az ellenforradalmi rendszer gazdasági-társadalmi és politikai viszonyainak együttesében vizsgálja a nemzetiségi kérdést, összekapcsolva ezt a külpolitikai helyzet bemutatásával. Bleyer Jakab tevékenységének ismertetésével az egykorú nemzetiségi politizálás lehetőségeit és korlátait érzékelteti. A szerző így a magyarországi nemzetiségi kérdés és a revíziós politika 1919—1924 közötti történetét és 15*