Századok – 1975

Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I

92 TIHANYI JÁNOS más antifasiszta tevékenység. 1942. augusztus 31-én kezdte meg a Gestapo a csoport felszámolását. 130 embert vettek őrizetbe. A náci bíróság ítélete alapján 49-et kivégeztek, 65-öt összesen 170 évi börtönre ítéltek, néhány elítéltet a frontra küldtek. A nyugatnémet publikációk döntő többsége főtüzét erre az ellenállási szervezetre zúdította. Sommás ítéletek („kémek", „hazaárulók") jellemezték ezeket a nacionalista, revansista beállítottságból fakadó megállapításokat. A hitleri hadsereg tábornokaitól kezdve egyes nyugatnémet történészekig hosszú éveken át — némi árnyalati különbségektől eltekintve — tulajdonképpen valamiféle „egységfront" alakult ki ezzel а csoporttal szemben. Rothfels is, idézett müve 1969. évi kiadásában a csoportról mint „kémszervezet"ről ír: ,,. . . kétségtelen, hogy 1942-ig (a csoport letartóztatásáig — T. J.) az orosz hadvezetést rádióadón keresztül katonai információkkal látta el. Ezt semmiesetre sem szabad eltusolni",3 Mindamellett kifejezi, hogy a Schulze-Boysen/Harnack csoport kommunisták vezette valóságos ellenállási mozgalom volt, amelynek tevékenységét nem lehet „Kreml-ügynökök"sza vakkal elintézni.4 Nyugat-Németországban is megjelentek különböző kiadványok, amelyek az Abwehr-től átvett terminológiával ,,Rote-Kapelle"-nek nevezték a csoportot. Nagy példányszámra való törekvés, szovjetellenesség, tények és kombinációk szövevénye, egyéni motívumoknak megfelelő beállítás tarka össze-visszasága jellemzi ezeket. A hatvanas évek közepe után folytatólagos sajtópublikáció is napvilágot látott az NSzK-ban, 1972-ben pedig a nyugatnémet TV sorozatot sugárzott e témáról. Mindezek nem maradtak hatás nélkül; e közlemények egyrészének időpontja egybe is esett a nyugatnémet revánstörekvésekkel, a hidegháború fenntartásával és a nemzetközileg egyre jobban megszilárduló NDK elleni harccal. Marxista forrásokból viszont hosszú időn keresztül csak lakonikus, és a csoport tevékenységének hírszerzési vonatkozásaira egyáltalán nem utaló közlemények jelentek meg.5 Kétség nem fér hozzá: a téma csábító. Egy olyan német ellenállási csoport, amely ráadásul rövidhullámú adókkal Berlinből, a fasizmus központjából Moszkvába sugározza katonai, politikai, gazdasági információit, mindenfajta megítélés tükrében „érdekes". Azok a nyugatnémet történészek ós kommentátorok, akik Hitlerek oldalán végigharcolták a második világháborút, nem fukarkodnak az „áruló", „sötét üzelmek", „német katonák gyilkosai" kifejezésekkel, mások pedig talán sokáig túl „szemérmesen" kezelték e komplexumot. Ma már a Schulze-Boysen/Harnack-csoport illegális mozgalmi tevékenysége meglehetősen részletesen publikált, sőt — éppen ez az a rész, amelyet legjobban ismerünk (illegális sajtótermékek megjelentetése, röpcédulázás, politikai képzés). A csoport legnagyobb jelentőségű tevékenysége: a hírszerzés inkább rövid tények ismertetésével szerepel. (A nyugati forrásokat ezúttal nem érintjük. Ezeket egyébként általában kritikával kell kezelni, mert Gestapo-anyagokat használnak elsődleges forrásként.) A német fasizmus hatalomra jutása óta készült а világtörténelem legvéresebb háborújára. Thälmann а fasizmust a háborúval azonosította már akkor, amikor német katonák még nem lépték át más országok határait . Az emberiséget leigázni akaró és rablóháborúra készülő, majd azt folytató állammal, annak hadigépezetével, intézményeivel szemben minden lehetséges eszközzel harcolni kellett. A háború kitörésétől kezdve pedig nemcsak a frontokon folyt élet-halálra szóló küzdelem (hiszen а nácik a genfi konvenciót nem tartották be és irtották a foglyokat, a békés polgári lakosságot), hanem a front 3 Rothjels: i. m. 163. 4 Uo. 16. 5 Deutsche Geschichte harmadik kötete; Melnyikov: i. m. 44 — 46.